Miután magyar kutatók megkérdőjelezték a KSH szegénység-adatainak hitelességét, a Statisztikai Hivatal morogva átszámolta azokat. Legalábbis egy részüket. Megkérdeztük az Eurostatot, ami – legalábbis nyilvánosan – nem akadt fenn azon, hogy évekig téves/hamis adatokat kapott és közölt a magyarországi szegénységről.
Tátrai Annamária, az ELTE adjunktusa és Gábos András, a TÁRKI vezető kutatója áprilisban a Válasz Online-on megjelent cikkükben mutatták be, hogy milyen torlódások látszanak szegénységi küszöb környékén a KSH-nak a jövedelemeloszlást mutató adatsoraiban: olyan sokan kerültek pont a küszöb fölé, ami egy normális jövedelemeloszlásban nem lehetséges. A mintából gyanúsan sokan torlódtak föl közvetlenül a medián jövedelem (tehát a teljes magyarországi jövedelemmegoszlás közepén lévő szám) 60 százalékában meghatározott szegénységi küszöb fölött, érthetetlenül sok embernek lett a medián 61-62%-át éppen elérő jövedelme. Ők ezután már nem számítottak szegénynek.
Ez a kiugrás négy évben látszott, és nem csak az egyfős háztartásoknál, hanem a teljes népességben is a 2017-18-19-20-as években - mondta mostani megkeresésünkre Gábos András, aki áprilisi cikkünkben ismertette a problémát. Amit egy akkor megkérdezett másik kutató így jellemzett: „tömegeket áttuszkoltak közvetlenül a szegénységi küszöb fölé.” Ha ez így volt, akkor mégsem csökkent annyira a szegénység Magyarországon, mint amit korábban – némileg meglepetten és tamáskodva – a szegénység és jövedelemkutatók elismertek, a kormánykommunikáció pedig dicsekedett vele. (Ettől még a tízes évek foglalkoztatási bummja miatt valóban érdemben csökkent a szegénység.)
A kutatók áprilisban ezen kívül szóvá tették a szegénységi rés nagymértékű volatilitását is, vagyis, hogy az egyik évről a másikra nagyon megbízhatatlan módon ugrált, valamint azt, hogy a mintában sok nyugdíjasnak magasabb volt a nettó jövedelme, mint a bruttó, ami szintén lehetetlen. Ezeket a problémákat a kutatók kibővült köre júniusban egy másik cikkben elemezte.
A KSH magyarázata
A KSH először áltudományosnak minősítette a szakemberek felvetéseit, majd a témával foglalkozó cikkek nyomán politikai indíttatású kritikákról is beszélt. Nemsokára azonban jelezte, hogy az adatok felülvizsgálatára és a kutatókkal „szakmai párbeszédre” készül.
Ez aztán meg is történt, és a hivatal vezetői szeptember végén sajtótájékoztatón (majd kutatóknak szóló szakmai tájékoztatón) jelentették be, hogy adatrevízió segítségével orvosolták a fenti problémákat. Vagyis elismerték a téves adatok létét.
Az újságírók előtt elmondták, hogy a felülvizsgálatot a sajtócikkektől függetlenül végezték el, mert arra a 2021-es népszámlálás miatt egyébként is sor került volna, de figyelembe vették „a felhasználóktól érkezett észrevételeket is”.
Gábos András lapunknak most azt mondta, hogy a népszámlálási adatokkal való szükségszerű összefésülés és szegénységi küszöb körüli jövedelemtorlódások között nincs összefüggés. (Egyébként a KSH is úgy fogalmazott, hogy a betervezett revízió keretében végezték a jövedelemadatok javítását, vagyis nem annak részeként.)
Gábos András arra is felhívta a figyelmünket, hogy a KSH 2018-tól 2023-ig végezte a revíziót, miközben a 2017-es év még érintett volt a jövedelemtorlódásban, a nettó/bruttó probléma pedig a 2013-17-es intervallumban látszott.
A népszámlálások után rendszerszerűen módosítanak az adatok súlyozásán, ami „érintheti, de csak egészen minimálisan az iskolázottság, életkor, nem szerinti eloszlást. De az, hogy itt történt egy szignifikáns változás a szegénységi rátában, nem a súlyozás miatt van, hanem amiatt, mert a jövedelemadatokat is javították. Az egy külön eljárás”, mondta a kutató.
A bruttó/nettó problémát pedig a bruttósító algoritmus (mert a nettó jövedelmi adatokat veszik fel) hibája okozta, hangzott el a sajtó-, majd a kutatói tájékoztatón. „Azt mondták, hogy a nettó adatok rendben voltak, csak a bruttósítás során történtek problémák. De a kiugrásokat, a torlódásokat a jövedelemelosztásban a nettó jövedelmekben látjuk. Tehát ez nem volt egy meggyőző magyarázat”, mondja Gábos András.
A titkolózó nyugdíjasok
Végeredményben azt a KSH elismerte, hogy a komplex szegénységi mutató összetevői közül a relatív jövedelmi szegénységben hibahatár feletti (valójában releváns) volt az eltérés 2018-19-ben és 2021-ben.
Ennek okát viszont nem tudtuk meg, csak annyit, hogy javították az adatokat. A hibák abból is adódhatnak, mondta Gábos András, hogy a jövedelemadatokra vonatkozó kérdésekre még kevesebben válaszolnak, mint egyéb kérdésekre, és ilyenkor különböző bevett eljárásokkal pótolják, imputálják a hiányzó adatokat. „Egy időben az volt a kommunikáció, hogy az adminisztratív adatokból egyéni szinten tudják ezt javítani, kikeresve a NAV vagy a nyugdíj-adatbázisból. De annak alapján, amit nekünk most mondtak, nem így történt, hanem az országos átlaggal helyettesítették a hiányzó adatokat. Ott volt az a több, mint 300 eset, akiknek azonos jövedelme volt közvetlenül a szegénységi küszöb környékén. Erre azt mondták, hogy azok nyugdíjas válaszadók voltak, akiknek hiányzott a nyugdíjjövedelmük. Ezért oda az országos átlagot imputálták, és most ezen finomítottak azzal, hogy az országos átlag helyett megnéztek egyes csoportokat, hogy mondjuk a diplomás nyugdíjas férfiaknak mennyi az átlaga.” Utólag az a benyomásuk a kérdéssel foglalkozó kutatóknak, mondja Gábos András, hogy az imputálás nem a szakmai ajánlásoknak megfelelően történt. „Amit tulajdonképpen ők maguk is elismertek a módosított eljárással.” A sajtótájékoztatón a KSH elnökhelyettese azt mondta, hogy a korábbi és az új módszer is az Eurostat által validált volt.
Végeredményben lett olyan év, amikor 150-180 ezer fővel nagyobb lett a szegények száma Magyarországon: 12,3 százalékról felment 14 százalékra, 1,2 millióról 1 millió 380 ezerre, mondta Gábos András.
Az Eurostat elégedett
Kérdéseinkkel október elején az Eurostathoz fordultunk. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen szerepe volt az EU statisztikai szervezetének a KSH adatrevíziójában, és hogyan lehetséges az, hogy a hibahatár fölötti mértékben téves adatokat ugyanúgy az Eurostat által validált módszertannal állította elő a KSH, mint a javított adatokét.
Az Eurostat 2025 júniusában döntött úgy, hogy nem teszi a kutatók számára elérhetővé a magyar mikroadatokat, mert a KSH felülvizsgálatot jelentett be, és nem kívántak olyan adatokat szolgáltatni, amelyek hamarosan elavultak lennének, írta válaszában a szervezet Médiatámogatási Osztályának munkatársa. (Gábos Andrástól tudjuk, hogy a normál revíziónak nem lett volna része a jövedelemadatok felülvizsgálata, a régebbi cenzus-alapú revíziók nem is tartalmaztak ilyet.)
Az Eurostat illetékese megerősítette, hogy tudtak a magyar kutatók aggályairól, de: „ahogy az minden más EU-tagállam esetében is szokás, a magyar EU-SILC adatokat validálásnak vetették alá és a KSH-val információt cseréltek róluk. Az adatok értékelésének, a minőségértékelésnek és a KSH által szolgáltatott információknak az eredményei alapján az Eurostat validálta és közzétette az adatokat.”
Mivel a KSH sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy azt is validálta az Eurostat, megkérdeztük, hogy a szervezet ismerte-e a KSH korábbi, téves adatokat produkáló módszertanát. A következő választ kaptuk: „Az Eurostat szorosan együttműködik a nemzeti statisztikai hivatalokkal annak biztosítása érdekében, hogy a módszertanok megfeleljenek a harmonizált uniós szabványoknak.”
Másik kérdésünkre, hogy a revízió során alkalmazott módszertant validálták-e, azt a választ kaptuk, hogy amennyiben jelentős módosítások történnek, a nemzeti hivatalok azokat a minőségértékelésekben közlik az Eurostattal, „és az Eurostat felülvizsgálja azokat a megállapított szabványoknak való megfelelés biztosítása érdekében. Jelenleg ez a helyzet Magyarország esetében. A felülvizsgálat véglegesítése után az Eurostat közzéteszi az adatokat és a minőségjelentéseket.” Ez megtörtént október 10-én.
Miután tovább értetlenkedtünk azon, hogy hogyan lehetséges, hogy a rossz és a javított adatok módszertanán is rajta volt képletesen az Eurostat pecsétje, ahogy ezt a KSH vezetői állították, azt válaszolták, hogy nem ismerik a KSH említett nyilatkozatát, „és a részletek hiánya miatt nem áll módunkban nyilatkozni róla.”
Ahogy azt mi is írtuk írtuk áprilisi cikkünkben, a UNICEF a magyar gyerekszegénységi adatokat már évekkel korábban nem használta, jelezve, hogy azokat problémásnak tartja. Erre vonatkozó kérdésünkre az Eurostat illetékese azt válaszolta, hogy azokkal kapcsolatban „intenzíven kérdezte” a KSH-t, és „a Magyar Statisztikai Hivatal kielégítő választ adott minden kérdésünkre”.
Hiteles így is, úgy is
Bár szakmai felvetéseik többségére (mi okozta a problémákat és hogyan oldotta meg azokat a KSH) a kutatók nem kaptak választ, de Gábos András megnyugtatónak tartja, hogy a revízióra végül sor került, és az általuk jelzett kritikus pontokon javították az adatokat. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy azért is kéne látni, hogy mi történt, mert vannak évek, amelyeknél ez a javítás nem történt meg. „Tehát több információt szeretnénk, mert kutatóként még nem teljesen megnyugtató ez a helyzet. De úgy láttuk, hogy van nyitottság a KSH-ban arra, hogy további kérdéseinkre válaszoljanak”.
Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója továbbra sem érti, hogy az Eurostat hogyan tudta elfogadni a korábbi, a mostanitól jelentősen különböző adatokat. „És ha tudjuk, hogy az adatok 2013-tól kezdtek elromlani, akkor most mit kezdjünk a ki nem javított 2013-2017 adatsorral?” – teszi hozzá.
Az Eurostattól végül nem tudtuk meg, hogy valóban validálta-e a korábbi módszertant is, ahogy azt sem, kérte-e a KSH-tól, hogy az vegye revízió alá a jövedelmi adatokat is. Mindenesetre a KSH által korábban közölt adatokat publikálta, azok éveken keresztül részei voltak az Eurostat által a felhasználóknak átadott adatállományoknak, és az Eurostat a saját adatbázisában szerepeltek az abból számított indikátorok.
A szegénységet a tagállamokban mérő EU-SILC magyar adatainak revíziójáról szóló Eurostat értékelés (ami egyébként a 2019-2024 közötti évekről szól, míg a KSH a 2018-23 közti időszakot revideálta) 11. mellékletében ezt írják: „Az a tény, hogy a fő szegénységi mutatók nagyrészt változatlanok maradtak, arra utal, hogy a magyar adatok megbízhatósága és hitelessége már korábban is biztosított volt.”
Ezt hangsúlyozták a KSH vezetői is sajtótájékoztatójukon. Annak dacára, hogy pl. 2020-ban – összevetve a revízió előtti és utáni adatot - hirtelen 120 százalékkal nőtt a relatív jövedelmi szegénység kockázatának kitettek aránya a 0-17 éves korcsoportban. Vagyis a gyerekszegénységben élők aránya 2020-ban 120 százalékkal lett magasabb az adatok felülvizsgálata után: 9,5 százalékról 20,9 százalékra változott.
És bár a revízió nyomán már az előző évben is (amikor még nem is volt Covid) 56 százalékkal nőtt a korosztályban a mutató, de így mindenképp lett egy törés az adatsorban, amire nincs magyarázat. Vagy továbbra is gond van a korábbi évek adataival.
(A szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek magyarországi felülvizsgált mutatói október 10. óta itt tekinthetők meg az Eurostat adatbázisában.)
