Az Európai Unió három lehetőséget fontolgat Ukrajna finanszírozási igényeinek kielégítésére, köztük egy, a befagyasztott orosz eszközökből származó kölcsönt a következő és az azt követő évre. Brüsszel ezzel próbálná enyhíteni annak hatásait, hogy az Egyesült Államok Kijevnek nyújtott támogatása lecsökkent.
Ursula von der Leyen bizottsági elnök november 17-én ismertette a három lehetőséget, amelyekkel az Unió élhet Ukrajna 2026-os és 2027-es finanszírozásának biztosítása érdekében.
A Szabad Európa által is látott, az EU-huszonheteknek címzett levélben a lehetőségek között szerepelnek a tagállamok által nyújtott egyedi hitelek, az EU által a piacon történő pénzgyűjtés, valamint a már megvitatott „kártérítési hitelek”, amelyekben Brüsszel 176 milliárd euró értékű befagyasztott orosz állami vagyont használna fel egy Ukrajnának nyújtandó hitelhez.
A dokumentum szerint a három lehetőség kombinációja is lehetséges, és kijelenti, hogy „nyilvánvalóan nincsenek könnyű megoldások”, mivel „Európa nem engedheti meg magának a tehetetlenséget, sem a habozás, sem a nem létező tökéletes vagy egyszerű megoldások keresése miatt”.
Jön az EU-vezetők következő találkozója
Az EU vezetői valószínűleg december 18-án, brüsszeli találkozójukon döntenek a további lépésekről, miután októberben nem sikerült megegyezniük a kártérítési kölcsönről, mivel Belgium, amely az orosz állami vagyon nagy részét kezeli, jogi és politikai aggályokat vetett fel.
Az Európai Bizottság becslései szerint a pénznek a jövő év második negyedévének elején rendelkezésre kell állnia. Mivel az Egyesült Államok csökkentette katonai és pénzügyi támogatását, az EU ígéretet tett arra, hogy lépéseket tesz és pótolja a hiányt.
Von der Leyen megjegyzi, hogy „2026-ban és azután is, ha nem kap tartós és fokozott támogatást, Ukrajna komoly gazdasági patthelyzetbe kerülhet, ami aláássa önvédelmi képességét és az alapvető állami funkciók fenntartását”.
A dokumentum becslése szerint Ukrajnának jövőre 71,7 milliárd euróra lesz szüksége, ebből 51,6 milliárd euró katonai, 20,1 milliárd euró pedig makrofinanszírozási segítségnyújtás, például költségvetési támogatás lehet majd.
2027-re a katonai hozzájárulás becsült összege 31,8 milliárd euró, míg a makrofinanszírozási juttatásé 32,2 milliárd euró lenne, feltéve, hogy a háború jövőre véget ér.
Az első lehetőség azt jelentené, hogy az egyes EU-tagállamok önkéntes kétoldalú hozzájárulásokat, például támogatásokat nyújtanának az unió számára, bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) alapján, amelyet az Európai Bizottság aztán vissza nem térítendő pénzügyi segélyként utalna át Kijevnek.
A dokumentum megjegyzi, hogy bár ez nem teremtene új közös kötelezettségeket, mint a jóvátételi hitel, hatással lenne a tagállamok nemzeti költségvetésére, különösen egy olyan időszakban, amikor sok ország alig vagy egyáltalán nem képes gazdasági növekedésre, és a lakosság egyre inkább vonakodik attól, hogy saját zsebből támogassa Ukrajnát.
Az a tény, hogy ez egy önkéntes rendszer, szintén megnehezíti a szükséges pénzösszeg gyors előteremtését.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus használata
Alternatív megoldásként a dokumentum azt is javasolja, hogy az EU az euróövezeti válság idején létrehozott Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) használja fel pénzügyi segítségnyújtásra a nehézségekkel küzdő euróövezeti tagállamok számára.
Ehhez azonban módosítani kellene az ESM-szerződést, hogy kiterjesszék hatályát Ukrajnára, ami jogi kötelezettségeket és kamatköltségeket jelentene az euróövezeti országok számára, és meg kellene találni a módját annak, hogy az euróövezeten kívüli EU-országok hogyan tudnának hozzájárulni a dologhoz.
A második lehetőség az, hogy az EU hiteleket nyújtana Ukrajnának a pénzügyi piacokról felvett kölcsönökből, kihasználva a blokk AAA minősítését. Ez azt jelenti, hogy Brüsszel megkövetelné Ukrajnától a hitel visszafizetését, de csakúgy, mint a jóvátételi hitel esetében, ez csak akkor történne meg, ha Kijev megkapná Oroszországtól a háborús károkért járó kártérítést.
A szöveg megjegyzi, hogy egy ilyen hitelhez az EU tagállamainak „jogilag kötelező erejű, feltétel nélküli, visszavonhatatlan és igény szerinti garanciákat kellene nyújtaniuk, amelyeket a tagállamok között a GNI-kulcs szerint osztanának el, hogy fedezzék azt az esetet, ha Ukrajna nem fizeti vissza a hitelt, és azt a befektetőknek kell visszafizetni”.
A tagállamoknak kamatot is kellene fizetniük, és mivel a program önkéntes alapú, nagyobb terhet kellene vállalniuk a részt vevő tagállamoknak, ha egy vagy több ország úgy döntene, hogy kilép a programból.
Egy alternatív megoldás az lenne, ha az EU-kölcsönt az EU közös költségvetése fedezné. A jelenlegi uniós szabályok azonban nem teszik lehetővé a költségvetés ilyen módon történő felhasználását nem uniós országok számára. A szabályok megváltoztatásához pedig egyhangúlag kell dönteni, ami nehéz lesz elérni, mivel Magyarország és Szlovákia nem hajlandó további pénzt költeni Kijevre.
A befagyasztott orosz állami vagyon felhasználása
Így Brüsszelnek marad a kártérítési hitel, amelyet a legtöbb EU-tagállam a legigazságosabb megoldásnak tart, mivel nem igényel EU-s piaci hitelfelvételt, sem közvetlen nemzeti hozzájárulásokat. De ez sem mentes a veszélyektől – ahogy arra Belgium is rámutatott.
Bár az orosz eszközöket nem kobozzák el közvetlenül, azokat az Európai Bizottság által kibocsátott és az EU tagállamai által garantált kötvényekkel váltják fel. Ez „kötelező, testre szabott adósságszerződést jelentene a központi értékpapír-letéti intézetekkel”, például a belgiumi székhelyű Euroclearrel, amelyben az EU tagállamai „jogilag kötelező, feltétel nélküli, visszavonhatatlan és igény szerinti garanciákat nyújtanak az unió számára, a GNI-kulcs alapján”.
Belgium attól tart, hogy ha Oroszország bíróság elé viszi az ügyet és megnyeri, akkor egyedül neki kell visszafizetnie a pénzt. Az Európai Bizottság ezért nemcsak azt szeretné biztosítani, hogy ez a vállalás jogilag teljesen megalapozott legyen, hanem azt is, hogy a jogi felelősség a tagállamok között oszlik majd meg, és nem csak Belgiumot terheli.
Ez azonban nem az egyetlen aggodalom. A dokumentum rámutat arra is, hogy más országok is újragondolhatják az euróövezetbe történő befektetést, ha nem tartják azt biztonságosnak.
„Mivel ez a lehetőség pénzügyi és jogi szempontból innovatív megoldás lenne, nem zárható ki, hogy potenciális dominóhatások lépnek fel, többek között a pénzügyi piacokon is” – áll a dokumentumban.
„Bár ennek a lehetőségnek a kialakítása minden esetben biztosítja a nemzetközi jog teljes betartását, fennáll a kockázata az ilyen dominohatásoknak, ha a kártérítési kölcsönt mások tévesen elkobzásnak tekintik.”
Teljes megfelelés
Bár a dokumentum nem kínál megoldást arra, hogy ezt hogyan lehetne enyhíteni, hangsúlyozza, hogy más nemzetközi partnerek, például Nagy-Britannia, Japán vagy az Egyesült Államok is követhetik a példát, hogy csökkentsék azt a benyomást, hogy az orosz szuverén eszközöket egyszerűen kisajátítják.
Egy másik kérdés, amelyet az Európai Bizottság szintén nem tárgyalt, az, hogy az orosz eszközöket befagyasztó szankciókat évente kétszer egyhangúlag meg kell újítani.
Bár ez így történt a korlátozó intézkedések három évvel ezelőtti bevezetése óta, nincs garancia arra, hogy ez az egyhangúság megmarad, különösen mivel néhány uniós főváros megkérdőjelezte a szankciók hasznosságát, és Magyarország korábban fontolgatta, hogy nem ad zöld utat a meghosszabbításnak.
Ilyen esetben Oroszország visszakövetelhetné az eszközöket, és az EU-tagállamok magukra maradnának a számlával.
