Az erdélyi Viktóriaváros egykor Nicolae Ceaușescu nehéziparának büszkesége volt. Ma a város egykori lőporgyára elhagyatottan áll, Brüsszel azonban egy hatalmas programmal kívánja bővíteni az európai fegyvergyártást, ami új életet lehelhet a városba.
A Fogarasi-havasok lábánál jelenleg rozsdásan és használaton kívül áll egy hatalmas vegyi üzem, amelyet 1938-ban alapítottak, hogy lőport gyártsanak a náci Németország számára. Az egyik alapító, a német Rheinmetall most visszatérhet.
A fegyvergyártó cég lőporgyárat tervez építeni, amelytől a helyiek remélik, hogy új vérkeringést hozhat az erdélyi település életébe.
A 535 millió euró értékű puskaporgyár építésére vonatkozó tervek Brüsszelből érkeztek, amely hatalmas újrafegyverkezési programot indított el, hogy segítsen Ukrajnának a Oroszországgal folytatott háborúban.
A ReArm Europe Plan keretében több száz millió eurós beruházásokról állapodtak meg a blokk haderejének újrafelszerelésére, ami több ipari város fellendülését is elősegítheti Európa-szerte. Románia mintegy 16,7 milliárd eurót kap a alapból, nagyrészt az ipari termelés védelmi célú újraindítására.
Ioan Muntean 50 évig dolgozott a mára bezárt Vegyipari Komplexumban. Egyetlen mondatban összegzi a második világháború alatt bekövetkezett változást a gyár életében: „1944-ig orosz foglyok dolgoztak itt, majd 1944-től német foglyok.”
Miután Románia a háború végén átállt a másik oldalra, az országot szovjet csapatok szállták meg, és a gyár 1953-ban, a szovjet vezető halála után rövid ideig „Sztálin Vegyipari Üzeme” néven működött.
A román kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu alatt a gyár metanolt, formaldehidet és egyéb ipari termékeket gyártott.
Az 1950-es években mintegy 2700 embert foglalkoztattak itt. Később mégis lassú hanyatlásnak indult a gyár a kommunista korszak végével, majd a román diktátor bukásával a folyamat felgyorsult 1989-ben.
Miközben Muntean körbekalauzolja a Szabad Európát, kinyújtja a kezét, hogy megérintse a néma gyár számára ismerős csöveit. „Ezeket mind kívülről ismerem” – mondja –, „kívülről és belülről is.” Miután felmászik az üzem egyik tornyának platformjára, az egykori gyári munkás elkezdi mutogatni a gyár különböző részeit, amelyeket lassan teljesen elborít a gyom.
A gyár területén túl, a fák felett látható a gyár köré épült munkásváros, Viktóriaváros, amelynek lakossága nagyjából a gyár termelésének csökkenésével párhuzamosan zuhant vissza az 1992-es 10.000 főhöz képest 2021-re 6500 főre.
A város rendezett, de üres utcáin az egyik helyi lakos, Doru Cioata azt meséli, hogy „az 1990-es évek végén sokan elvándoroltak Olaszországba és Spanyolországba. Egy egész generáció eltűnt a városból.” Az üzlet tulajdonosa szerint ma már szinte lehetetlen munkásokat találni a helyi vállalkozások számára.
A tervezett német lőporgyár valószínűleg fordulatot hoz a város életébe. A gyár mintegy 700 embert tervez foglalkoztatni, akik közül sokan családjukkal érkeznek, ami azt jelenti, hogy több százan költözhetnek ide.
Ahogy visszamászik a földre, Muntean sóhajt egyet. Míg a városnak az EU-s projekt reményt jelenthet, az általa olyan jól ismert gyár valószínűleg tovább fog enyészni. Évekig tartó viták után 2025 elején teljesen bezárták.
A Rheinmetall új üzeme a történelmi gyár tulajdonában lévő telken épül, de nem fogja használni annak infrastruktúráját. A helyszín kiváló minőségű vízellátással rendelkezik, ami elengedhetetlen a puskapor gyártásához, de a Rheinmetall úgy döntött, hogy egy teljesen új üzemet épít a hegyoldalon.
Az új üzem, amely a Victoria Explosive Powder Factory nevet viseli majd, építése 2026-ban kezdődik és várhatóan három évig tart. A Rheinmetall számos más tervezett projektet is bejelentett Romániában, köztük egy „kiválósági központot”, ahol a helyi munkaerőt gyártási feladatokra képezik ki.