Az interjú legfontosabb gondolatai:
Drámaian romlik a kormányzás teljesítménye Magyarországon: 2007-ben a világ 214 országa közül a 40. helyen voltunk, most a 80-on.
A decentralizált országok jobban kormányoznak, mint a centralizáltak, amelyek nem egyeztetnek, zártak, nem átláthatóak, és hosszú távon általában nem bizonyulnak fenntarthatónak.
A kormány által kötött stratégiai megállapodásokban, partnerségekben nincsenek területi szempontok, olyan hosszú távú gazdaságfejlesztési célok, amivel diverzifikálni lehetne a gazdaságot.
A fizikai infrastruktúra fejlesztése látványos, de azoknak a közszolgáltatásoknak a fejlesztése elmaradt, amelyek az emberek mindennapjait befolyásolják. Ebben tragikusan igazságtalan átrendeződés zajlik az újraelosztásban.
Az önkormányzatoktól átvett feladatok és intézmények esetében a központi kormányzat nem hatékonyabb, mint a települési, mert a kormányzat szakpolitikai felkészültsége és kapacitásai leépültek. Nincs tudatos kormányzás és reform.
A járvány felerősítette világszerte a központi kormányzatokat, és kialakult a koronacionalizmus: a koronajárvány megerősítette a nacionalizmusokat is. Pedig az állam egyedül nem tudja megoldani a járványkezelést sem.
Ha nincs mozgástér, nem vonzó pálya az önkormányzati politikusé: így Magyarországon kontraszelektálódik a helyi politikai elit is. A felsőbb irányítási szintekhez alkalmazkodnak, a lobbistákhoz keresik a kapcsolatot, nem a helyi véleményvezérekhez.
A Fidesz választói bázisa egyre jobban a kistelepülések felé tolódik, ahol erősebb a paternalizmus, a függési rendszer, mert a mindennapok azt mutatják, hogy akkor van esély a túlélésre, ha a hatalomban lévőket támogatjuk.
Drámaian romlik a kormányzás teljesítménye Magyarországon: 2007-ben a világ 214 országa közül a 40. helyen voltunk, most a 80-on.
A decentralizált országok jobban kormányoznak, mint a centralizáltak, amelyek nem egyeztetnek, zártak, nem átláthatóak, és hosszú távon általában nem bizonyulnak fenntarthatónak.
A kormány által kötött stratégiai megállapodásokban, partnerségekben nincsenek területi szempontok, olyan hosszú távú gazdaságfejlesztési célok, amivel diverzifikálni lehetne a gazdaságot.
A fizikai infrastruktúra fejlesztése látványos, de azoknak a közszolgáltatásoknak a fejlesztése elmaradt, amelyek az emberek mindennapjait befolyásolják. Ebben tragikusan igazságtalan átrendeződés zajlik az újraelosztásban.
Az önkormányzatoktól átvett feladatok és intézmények esetében a központi kormányzat nem hatékonyabb, mint a települési, mert a kormányzat szakpolitikai felkészültsége és kapacitásai leépültek. Nincs tudatos kormányzás és reform.
A járvány felerősítette világszerte a központi kormányzatokat, és kialakult a koronacionalizmus: a koronajárvány megerősítette a nacionalizmusokat is. Pedig az állam egyedül nem tudja megoldani a járványkezelést sem.
Ha nincs mozgástér, nem vonzó pálya az önkormányzati politikusé: így Magyarországon kontraszelektálódik a helyi politikai elit is. A felsőbb irányítási szintekhez alkalmazkodnak, a lobbistákhoz keresik a kapcsolatot, nem a helyi véleményvezérekhez.
A Fidesz választói bázisa egyre jobban a kistelepülések felé tolódik, ahol erősebb a paternalizmus, a függési rendszer, mert a mindennapok azt mutatják, hogy akkor van esély a túlélésre, ha a hatalomban lévőket támogatjuk.
Az EU hagyta a régiókat. A Régiók Európája megvalósítása helyett a nemzetállami kormányokra bízza a kohéziós források felhasználását.
A régiók bevonását, az önkormányzatokkal való partnerséget még elvárja az EU, de nem ellenőrzi, pedig tudja, hogy Kelet-Európában nincs partnerség.
Egyelőre nincs esély arra, hogy az EU támogatási rendszerében az önkormányzatok kikerülhessék centralizáló kormányaikat, mert ez csak kelet-európai követelés, és az EU óvakodik az erős etnoregionális mozgalmaktól is.
Az uniós kohéziós politika nem segítette a területi egyenlőtlenségek csökkentését. A konvergencia megindult a nemzetállamok között, de az országokon belüli területi különbségek nőttek. Magyarország szomszédaihoz képest is lemarad.
A kohéziós forrásoknak viszonylag professzionális a pénzügyi menedzsmentje Magyarországon.
Magyarországon nem voltak igazán innovatív, a helyi gazdaság, a helyi erőforrások bővülését, használatát szolgáló uniós támogatású projektek. Felszámolódott az a fejlesztési apparátus is, amely korábban segítette a legszegényebbeket a pályázásban.
Csak akkor kezelhető az etnikai alapú regionalizmus, ha egyébként az országnak decentralizált önkormányzati rendszere, politikai kultúrája van, amely általában elfogadja autonómiák létét. Amíg nincs egy toleráns, hatalmát megosztani képes kormányzás, addig az autonómiatörekvéseknek ez az etnikai típusa sem lesz sikeres.
Magyarországon a társadalmat megfosztották a decentralizált kormányzás, a beleszólás, a közvetlen részvétel lehetőségétől, de ez a mi politikai kultúránkban nem is gyökerezik mélyen az emberekben.
A centralizált ország törékenyebb, mint a decentralizált, mert vakrepülést folytat. Sok mindenről nincs tudomása, sok támogatásról, tudásról mond le.
A régiók bevonását, az önkormányzatokkal való partnerséget még elvárja az EU, de nem ellenőrzi, pedig tudja, hogy Kelet-Európában nincs partnerség.
Egyelőre nincs esély arra, hogy az EU támogatási rendszerében az önkormányzatok kikerülhessék centralizáló kormányaikat, mert ez csak kelet-európai követelés, és az EU óvakodik az erős etnoregionális mozgalmaktól is.
Az uniós kohéziós politika nem segítette a területi egyenlőtlenségek csökkentését. A konvergencia megindult a nemzetállamok között, de az országokon belüli területi különbségek nőttek. Magyarország szomszédaihoz képest is lemarad.
A kohéziós forrásoknak viszonylag professzionális a pénzügyi menedzsmentje Magyarországon.
Magyarországon nem voltak igazán innovatív, a helyi gazdaság, a helyi erőforrások bővülését, használatát szolgáló uniós támogatású projektek. Felszámolódott az a fejlesztési apparátus is, amely korábban segítette a legszegényebbeket a pályázásban.
Csak akkor kezelhető az etnikai alapú regionalizmus, ha egyébként az országnak decentralizált önkormányzati rendszere, politikai kultúrája van, amely általában elfogadja autonómiák létét. Amíg nincs egy toleráns, hatalmát megosztani képes kormányzás, addig az autonómiatörekvéseknek ez az etnikai típusa sem lesz sikeres.
Magyarországon a társadalmat megfosztották a decentralizált kormányzás, a beleszólás, a közvetlen részvétel lehetőségétől, de ez a mi politikai kultúránkban nem is gyökerezik mélyen az emberekben.
A centralizált ország törékenyebb, mint a decentralizált, mert vakrepülést folytat. Sok mindenről nincs tudomása, sok támogatásról, tudásról mond le.
