Torz képet mutat a várólisták hivatalos nyilvántartása: azokból úgy tűnik, alig 300 napot kell várni egy térdprotézisre, az adatok azonban inkább csaknem 800 napot valószínűsítenek. Adatrögzítési hibákat, módszertani ellentmondásokat is találtunk, amikor a jelentéseket vizsgáltuk. Mintegy 43 ezer beteg vár ma műtétre Magyarországon.
Rengeteg ellentmondás és hiba van a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által működtetett adatbázisban. A műtéti várólisták esetében 2012-ben hozott létre a kormány egy központi adatbázist, ami tíz évig működött abban a formában.
A koronavírus-járvány első hulláma alatt, 2020 tavaszán a magyar kórházakban a nem sürgős műtéteket felfüggesztették, így a betegek nemcsak ellátást nem kaptak, de sok esetben a várólistára sem kerülhettek fel. Ez látszólag javította a hivatalos statisztikákat, ugyanakkor torzította a valós képet, mivel az ellátatlan igények 2021-ben „zúdultak” vissza a rendszerbe. Erről a Szabad Európán is beszámoltunk.
Rengeteg sebből vérzik
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által üzemeltetett rendszerben 2022-ben fontos változás történt: eltűntek a korábban publikált várólisták.
A válaszonline.hu egy korábbi cikke szerint innentől kezdve az egészségbiztosító már csak azt közli, hogy mennyi volt a várakozási idő az elmúlt hat hónapban egy-egy térségben vagy intézményben. „Vagyis nem egy jövőbeni adatot hoz nyilvánosságra (ami a várólista lényege), hanem egy múltbelit” – számolt be róla a lap.
A rendszerbe kerülő adatok alapján a NEAK havi szinten közöl statisztikákat az előző fél év tényleges ellátásairól, országos, térségi és intézményi bontásban.
Az elmúlt években tehát egyre kevesebb adatot tartalmazó statisztikából készül a NEAK hivatalos kórházi várólistája, ami a lakosság tájékoztatását szolgálja. Emellett a NEAK honlapján továbbra is elérhető a régiókra, kórházakra és műtétekre vonatkozó tételes adatsorok. Konkrétan az összes eset, vagyis várakozó beteg anonim módon egy kódszámmal ellátva fent van az egészségkezelő honlapján.
Minden elérhető állományt letöltöttünk, összevontunk és egységes formátumba rendeztünk, ez alapján számoltuk a hibás bejegyzések arányát, a várakozási idők statisztikáit és a kapacitásra utaló mutatókat.
Elemzésünk a NEAK nyilvánosan elérhető, tételes várólista-adatain alapult, amely soronként tartalmazza a beavatkozás típusát, az intézményt, valamint a listára vétel, a tervezett és a tényleges ellátás időpontját. Az adatok műtétenként és kórházanként bontva érhetők el.
Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy a NEAK által rendszerezett adatok kedvezőbb képet mutatnak az egészségügyi ellátásról, mint az általunk összesített adatok. Vagyis a NEAK által az elmúlt hat hónap adatai alapján számított várakozási idő kevesebb, mint ha valaki ma kérne időpontot egy gyógykezelésre.
A lakosság tájékoztatását szolgáló várólista 2024 óta csak a 60 napon túl várakozó betegek számát tartalmazza. Ezzel a módszerrel látszólag hirtelen visszaesett a várakozók száma. Így rövid időre azt lehetett bemutatni, hogy sokkal kevesebben várnak műtétre. Az idő előrehaladtával a hatvannapos statisztikák is romló trendet mutatnak, vagyis egyre többen és többet várnak a műtétjükre.
Az alábbi grafikon megmutatja, hogy mennyi a különbség a valós várakozók és a NEAK által alkalmazott hatvan napon túli várakozók között. A NEAK szerint szürkehályog műtétre 4449-en vártak hatvan napon túl május 21-én, az összes várakozó száma azonban 7914 volt ebben az időszakban. Térdprotézisre 16002 beteg várt két hónapon túl, míg az összvárakozók száma 18212 volt.
De nemcsak a hatvannapos módszerrel lehet kozmetikázni a lakosság tájékoztatására szolgáló várólistát. Azzal is rövidebb várakozási időt lehet bemutatni, ha a NEAK nem tisztított adatbázist használ a számítása során. Erre jó példa a negatív vagy nulla napos várakozási idő. Ez úgy fordulhat elő, hogy az ellátás dátuma korábbi, mint a listára kerülés dátuma.
Bár logikusnak tűnhetne, hogy a negatív várakozási idejű esetek zöme sürgős vagy előrehozott műtétekből adódik, az adatok ezt nem támasztják alá. Megnéztük kórházakra lebontva, hogy hány esetet láttak el sürgősséggel az összes ellátotthoz képest. Ezek alapján azt látni, hogy a negatív várakozási idő és a sürgős esetek között nincs egyértelmű összefüggés.
Több olyan kórház is akad, ahol az ilyen típusú ellátások aránya alacsony, mégis kirívóan magas a negatív várakozási idők előfordulása. Ilyen például a váci kórház.
Nagy valószínűség szerint a kórházak adatközlésének a minősége megkérdőjelezhető.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a NEAK lakossági tájékoztató várólistája kiszűri-e az átlagok számítása során a torzító tételeket, ezért elvégeztünk egy kísérletet. A NEAK-hoz hasonlóan a tételes adatokból kiszámoltuk a NEAK által publikált tényleges átlagos és medián várakozási időket. Amikor a tételes adatokat mindenféle szűrés nélkül, tehát a hibás és negatív várakozási időket is beleértve átlagoltuk, az így kapott értékek szinte teljesen megegyeztek a NEAK által közzétett számokkal.
Ez arra utal, hogy a NEAK saját statisztikáiban nem alkalmaz semmilyen adattisztítást — így azok jelentősen torzítják a valós helyzetet. A kísérlet során arra jutottunk, hogy
a tételes (a kórházakra és esetekre lebontott) adatok 13 százaléka hibásnak tűnik.
Erre logikus magyarázat lehetne az, hogy sürgősen kellett a beavatkozást elvégezni, és csak utólag kerültek fel az adatok. Viszont, ha a sürgősségi ellátás adatait megnézzük, az nem magyarázza az eltérést. Nagy valószínűség szerint rosszul rögzítették az adatokat a kórházakban.
Az általunk elvégzett adattisztítás során azt tapasztaltuk, hogy a várakozási idő lényegesen hosszabb. Például az állami várólista szerint csípőprotézisre 142, térdprotézisre 287 napot kellett várni az elmúlt fél évben átlagosan. A számításunk szerint azonban csípőprotézisre 171, míg térdprotézisre 301 napot kellett várni.
De ez még mindig csak a múltra vonatkozik. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy most mennyit kell várni egy jövőbeli műtétre, akkor a csípőprotézis esetében 490, térdprotézis esetében 784 nap az átlagos várakozási idő.
A betegek fele várólistán van, miközben a műtétek 5 százalékát elhalasztották és a betegek 10 százaléka lemorzsolódott.
Utóbbi esetben nagy többségük valószínűleg inkább egy magánkórházban végeztette el saját költségen a beavatkozást.
Ha tovább elemezzük az adatokat, akkor azt látni, hogy egyes műtéttípusoknál drámaian magas a halasztottak és a lemorzsolódók aránya. Jóindulatú prosztata megnagyobbodás esetében 40 százalék, mandula és orrmandulaműtétek esetében 31 százalék a lemorzsolódási arány.
Nagy valószínűség szerint nem vártak a beavatkozásra a páciensek, inkább a magánegészségügyet választották az állami ellátás helyett.
Az adatelemzés során megvizsgáltuk a lemorzsolódási okokat is. Itt azt tapasztaltuk, hogy nemcsak a magánegészségügyi ellátás miatt nem jelentek meg az állami kórházban a betegeket, hanem azért, mert időközben elhunytak.
A szürkehályog-műtétre várók esetében például azok közül, akik végül nem jutottak el a beavatkozásig, azoknak a 10 százaléka a nyilvántartott státusz szerint időközben elhunyt.
A kapacitáshiány nagyban közrejátszik a kórházi várólisták megnövekedésében. Egyes kórházakban az ellátatlan esetek 15 százalékát halasztották kapacitáshiányra hivatkozva. A legrosszabb a helyzet Szegeden és Komáromban.
Megkerestük a NEAK-ot, több kérdést is feltettünk a számítások módszertanával kapcsolatban, de nem válaszoltak. (A számítás alapjául szolgáló összesített tételes lista ide kattintva letölthető. 2024 november és 2025 május között felvitt adatokból dolgoztunk).
