A globális, köztük az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusok, valamint a nemzetközi prioritások megváltozása nagyon kedvezőtlenül hatnak az amúgy is súlyos nőjogi helyzetre Afganisztánban a tálib uralom alatt.
Mióta a tálibok csaknem négy évvel ezelőtt visszatértek a hatalomba, kevés nő tudta megőrizni a munkahelyét a nők szabadságának korlátozása miatt. Amina az egyikük.
Amina és az a néhány nő, akiknek hozzá hasonlóan nem kellett megválniuk a karrierjüktől a tálibok korlátozó intézkedései miatt, most újabb csapástól tart: attól, hogy a most zajló globális konfliktusok, így például az ukrajnai és a közel-keleti, illetve a nemzetközi prioritások megváltozása – az Egyesült Államok és számos európai ország segélycsökkentő külpolitikája – még nehezebbé teszik a nők súlyos jogi helyzetét Afganisztánban a tálib uralom alatt.
"A tálibok megússzák, hogy rosszul bánnak velünk, mert tudják, hogy Afganisztán többé nem prioritás a nemzetközi közösség számára" - véli Amina.
A nő, akinek a nevét biztonsági aggályok miatt megváltoztattuk, azt mondja: az egyik magántelevíziónál végzett munkája létfontosságú ahhoz, hogy „anyagilag és mentálisan is talpon tudjon maradni”.
Mintegy 12 000 afghanis (60 000 forintos) havi fizetése nem csak abban segít, hogy ételt tehessen a szülei és a családja asztalára.
"Az, hogy dolgozhatok, sokkal többet jelent a pénznél: értelmet ad az életemnek – úgy érzem, csinálok valamit. Szó szerint megőrülnék, ha az otthonom négy fala közé szorítanának, mint ma a nők többségét hazámban" – mondta Amina (25) a Szabad Európának.
Ám Amina most attól tart, hogy „tovább szorul a hurok" a nők nyaka körül Afganisztánban, különösen Kabulon kívül, az országot irányító tálibok továbbra is megtagadják tőlük azokat a jogokat, amelyeket két évtizeden át élvezhettek, mielőtt a Nyugat által támogatott kormány 2021 augusztusában összeomlott.
Jóllehet a tálibok az egész társadalmat képviselő kormányt ígértek az alapvető emberi jogi normák betartásával, és vállalták, hogy nem adnak biztonságos menedéket a transznacionális szélsőséges csoportoknak Afganisztánban, ezek egyikét sem teljesítették.
Ehhez kapcsolódóan: A tanulástól eltiltott afgán nő technikai tudását használva tartja fenn az áramellátást
A keményvonalas iszlamista rezsim szisztematikusan megtagadja az afgán nőktől és lányoktól a hozzáférést az oktatáshoz, a munkához és a szabad mozgáshoz, és megakadályozza őket abban, hogy fontos szerepet töltsenek be a kormányzatban vagy a társadalomban.
Az ENSZ "nemi apartheidként" ítélte el, ahogy a tálibok kezelik az afgán nőket, kiemelve szisztematikus eltávolításukat a közéletből és az ellenállásukért járó súlyos büntetéseket.
Az ENSZ afganisztáni irodája (UNAMA) múlt havi legfrissebb jelentésében dokumentálta a nőkkel szembeni folyamatos, széleskörű diszkriminációt, melynek során az erények terjesztésével és az erkölcstelenség megelőzésével megbízott minisztérium éberen ügyel azoknak a szigorú morális törvényeknek a betartatására, amelyeket Haibatullah Akhundzada legfelsőbb vezető 2024-ben hagyott jóvá.
A Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsai
A tálibok erkölcsi törvényei egyebek mellett megtiltják a nőknek, hogy nyilvános helyen beszélgessenek vagy megmutassák az arcukat, vidámparkokba járjanak, férfi gyám nélkül utazzanak vagy üljenek be valahova étkezni.
A női edzőtermeket és a szépségszalonokat országszerte bezárták.
A Nemzetközi Büntetőbíróság az idén elfogatóparancsot adott ki a nők üldözésének vádjával Akhunzada és a tálibok legfelsőbb bíróságának főbírója, Abdul Hakim Haqqani ellen.
A tálib kormányzat elutasította az elfogatóparancsokat, akárcsak azt, hogy az ENSZ elítélte a nők jogait korlátozó politikáját.
Miközben a nőjogok megsértésének elsődleges mozgatórugója Afganisztánban a tálibok elnyomó politikája, a globális konfliktusok és a nemzetközi prioritások eltolódása tovább fokozza az afgán nők előtt álló kihívásokat.
Ehhez kapcsolódóan: Hiába menekültek el a tálibok elől az afgán sportolónők, újabb akadályok várták őket Pakisztánban
A nők jogainak reflektorfényben tartása
Ilyen változás a Trump-kormányzat döntése arról, hogy jelentősen megnyirbálja USAID segélyprogramját.
A OneAid jogvédő szervezet szerint a lépés több mint 500 millió dollár segélytől fosztja meg Afganisztánt.
„Úgy tűnik, hogy a Nyugat megfeledkezett Afganisztánról és annak problémáiról, beleértve a nők jogait is” – mondja Rahila Yousofi független afgán újságíró, aki nemrég költözött Kabulból a szomszédos Pakisztánba.
"Afganisztánt egyre kijjebb szorítják a radarról az új konfliktusok, így például Irán és Gáza. Közben a nyugati országok szemmel láthatólag jobban összpontosítanak a saját belügyeikre is" - mondta Yousofi a Szabad Európának adott telefonos interjújában.
Miután a világ figyelme másfele irányul, sok afgán nőjogi aktivista megfeszített munkával próbálja nemzetközi reflektorfényben tartani az ügyet.
Fawzia Koofi egykori parlamenti képviselő és a Nők Afganisztánért csoport alapítója egyike azoknak az aktivistáknak, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetével, a Nemzetközi Bírósággal, a Nemzetközi Büntetőbírósággal és emberi jogi csoportokkal közösen dokumentálják a nők jogainak „folyamatos súlyos megsértését” Afganisztánban.
Koofi óva inti a nyugati kormányokat attól, hogy magukra hagyják Afganisztánt és az ott élő nőket, azt mondja, "ez olyan hiba volna, amit megbánnának”.
'Befolyás' a tálibok felett
Az Afganisztánt megbénító szegénység ellenére a tálib vezetés elutasította azokat a nyugati követeléseket, amelyek olyan feltételeket kötnék a segélyeket, mint például a nők és az etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartása.
A keményvonalas kabuli kormány inkább olyan országok felé nyit, mint Kína, Oroszország és a közép-ázsiai államok, amelyek kevésbé törődnek az emberi jogok helyzetével. Ezek kereskedelmi, gazdasági és politikai kapcsolatokat építettek ki a tálibok vezette kormánnyal, amelyet a világ egyetlen országa sem ismert el hivatalosan.
„A Nyugatnak még mindig nagy a befolyása a tálibokra” – mondja Yousofi. "A tálibok kétségbeesetten vágynak arra, hogy nemzetközi elismerést szerezzenek. A Nyugat nem legitimálhatja a tálib kormányt, ha az továbbra is semmibe veszi az afgán emberek panaszait."
