Egy gyerek első születésnapi üdvözlőlapja mindig fontos emlék a szülők számára. A képen látható félbehajtott papírból készített lapot egy ötödikes bolgár kislány írta az anyukájának, Annának. „Ас tе о6и4ам” – írta lila filccel Maria, akinek nem ez a valódi neve, de édesanyja fél, hogy köznevetség tárgya lesz a lánya, ezért a neve megváltoztatását kérte. A mondatnak így leírva nem sok értelme van, néhány betűt teljesen elrontott a kislány, aki azt szerette volna írni, hogy „аз те обичам” [az te obicsam] – azaz: Szeretlek.
Anyanyelv nem anyanyelvi szinten
Maria nem Bulgáriában született, és sok más gyerekhez hasonlóan, akik iskolásként költöztek vissza az országba, problémát jelent neki, hogy helyesen írjon-olvasson a saját anyanyelvén.
A kislány 2009-ben született Wisconsinban, az Egyesült Államokban. Sok más, bevándorlóként felnövő gyerekhez hasonlóan a szülei anyanyelve neki csak második nyelv. Születésétől kezdve mindenki angolul beszélt a környezetében, a bolgárt csak otthon használták a szüleivel.
Nagy kulturális sokk
Maria családja nincs egyedül, sok más olyan család is hasonló gondokkal küzd, akik gyerekekkel térnek vissza a szülőföldjükre. A kisebb gyerekek még viszonylag könnyen behozzák a lemaradást, de a nagyobbaknak már sokszor magántanárra van szükségük a felzárkózáshoz. Az olyan országokban, ahol nagy számban élnek bevándorlók – mint például Kanada vagy az Egyesült Államok –, az oktatási rendszerben fel vannak arra készülve, hogy a diákok idegen nyelvként tanulják az angolt. Azonban a bolgár oktatási rendszer nem áll készen A Mariához hasonló diákokra.
„Kész a házi feladatom, és most a tabletemen nézek valamit” – szólalt meg a 11 éves Maria az édesanyjával készített interjú közben. Beszédében semmi nem utal arra, hogy nem a bolgár lenne az anyanyelve. Azonban az iskolában az írással és a szövegértéssel meggyűlik a baja.
„Néha nehéz követnie a gondolatmenetet. Azt mondja, a kifejezések miatt" – mesélte az anya. – "Nehéz neki, nagy a kulturális sokk is, durvának találja a gyerekeket. Mindig mondjuk neki, hogy itt nem játsszák meg magukat az emberek, mint az Egyesült Államokban. De azt mondja, hogy ő jobban szereti a megjátszást”.
Hogy lehet így tanulni?
Az oktatásért és tudományért felelős bolgár minisztérium lehetőséget biztosít azoknak a diákoknak, akik külföldről költöznek haza, hogy bolgár iskolában folytassák a tanulmányaikat. „Hetedik általánosig bezárólag nem kell különbözeti vizsgát tenni azoknak, akik kijártak egy osztályt, elég ha a régi iskolájuk kiállít róla egy papírt” – mondja a bolgár oktatási minisztérium.
Azoknak a középiskolásoknak, akik tanultak bolgár nyelvet és irodalmat, történelmet és kultúrát, valamint földrajzot és gazdaságot, szintén nem kell vizsgát tenniük. Azt, hogy milyen szinten áll egy diák, a befogadó iskola méri fel.
De hogyan tanul valaki egy olyan nyelven, amit nehezen ért meg, és amelyen az írás is problémát jelent neki? Hogy segítsen azoknak a szülőknek, akik ilyen gondokkal küzdenek, az Elin Pelin-i Diana Dimitrova létrehozott egy Facebook-csoportot. A csoportban a szülők megoszthatják tapasztalataikat, és tanácsot kérhetnek a többiektől. A megoldást legtöbbször a magántanárok jelentik, nem a közoktatás. Ha valaki csatlakozik egy osztályhoz, az nem oldja meg varázsütésre a gondjait, ugyanis gyakran sok plusz munkát és extra házi feladatot is jelent.
Vidéken könnyebb
Dimitrova 2016-ban tért vissza az Egyesült Államokból Bulgáriába a családjával. Három gyereke van, két fiú és egy lány. Amikor visszaköltöztek, a legidősebb hat éves volt, pont egy évvel iskolakezdés előtt állt. „Ez volt a megfelelő időpont a visszaköltözésre, ha bolgárként akartam felnevelni a gyerekeimet. Ugyanis ahogy idősödnek, egyre nehezebb lesz az átállás” – meséli.
„Kezdetben nagyon nehéz volt, mert bár beszéltek bolgárul, valójában az angol volt az anyanyelvük” - tette hozzá. Dimitrova az interneten keresztül tapasztalatot tud cserélni azokkal, akik már végigjárták azt, hogy milyen hazaköltözni gyerekekkel. „Azok, akik már végigcsinálták ezt, segítenek másoknak abban, hogy milyen dokumentumokat kell honosítani, mit kell csinálni"- magyarázta.
Dimitrova úgy látja, hogy a kisebb városokban könnyebb dolga van az embernek, mivel a tanároknak több ideje van az egyes diákokra. „A nagyvárosban nehezebb, és ezért a szülők sokszor úgy döntenek, hogy magántanárhoz járatják vagy angol iskolába íratják a gyerekeiket. Így viszont a bolgár örökre csak a második nyelvük marad” – panaszolta a nő.
Alternatív utak
Silvia Kirilova egy másik megoldást talált 14 éves lánya számára. Kirilováék tavaly költöztek haza Bulgáriába, és úgy döntöttek, hogy évet ismételtetnek a lányukkal.
„Kiderült, hogy 13 különbözeti vizsgát kéne letennie. Azonban úgy döntöttem, hogy ez nem megoldás, szóval más utat kerestünk. Ha a szülő bead egy nyilatkozatot, akkor megvan rá a lehetősége, hogy évet ismételtessen a gyerekével” – mondja Kirilova.
Amíg még kint éltek az Egyesült Királyságban, az iskola mellett tanították a lányukat bolgárul, a rokonok küldtek könyveket és munkafüzeteket, azonban ez nem pótolta az iskolát. „Ha idén még mindig nehézségei lesznek, akkor felkeresünk egy magántanárt” - ígérte az anya. Kirilova lánya egyelőre sokat hibázik az írásban és az olvasásban.