Ahogy kiszáradt a világ egyik legnagyobb vizes vadvidéke, úgy fenyegeti kiszáradás és halál a helyi vadlovakat. Amikor augusztusban újabb hőhullám sújtotta a Duna-delta eme sűrű, erdős területét, úgy tűnt, hogy Románia legrégebbi természetvédelmi területének gondozói nem fogták fel a veszély mértékét.
A helyiek és a turisták már hetek óta figyelmeztettek, hogy kiszáradt a Letea-erdő háromezer hektárnyi elzárt területének két itatóhelye. Az egyikben valósággal megkötött a kiszáradt sár, holott a száraz időszakban rendszerint itt tör felszínre a víz, és táplálja a kóborló lovakat.
A vadlovakat, a forrásoktól függő legnagyobb állatokat a kiszáradás és a halál veszélye fenyegeti.
Közel egy évtizeddel ezelőtt a nyárfacsemeték, valamint az ökoszisztéma védelme és a turizmus ösztönzése érdekében ellentmondásos módon kerítést húztak fel, hogy több száz ló ne tudjon belépni a területre. Ez megakadályozta, hogy elérjék a mindössze néhány kilométerre nyugatra fekvő Merhei-tavat vagy bármely más vízforrást.
„Azzal, hogy bekerítették az övezetet, amelyet a vadállatoktól akartak megvédeni, fogságba vetették a lovakat és az erdőben élő más, most szomjazó állatokat” – mondta a Szabad Európa román szolgálatának egy neve elhallgatását kérő helyi lakos.
Végül ezen a héten a Letea-erdőben uralkodó szörnyű helyzetről készült fotók és a Szabad Európa anyagai láttán, továbbá azért, mert a helyiek azzal fenyegetőztek, hogy buldózerrel távolítják el a szunnyadó forrásokat lezáró homokot, a tájvédelmi körzet tisztviselői elintézték, hogy mindkét forrásról elvigyék a homokot, hogy a víz a felszínre juthasson.
A Duna-delta Bioszféra Rezervátum vezetője elrendelte a Merhei-tóhoz vezető nyugati kapu megnyitását is, hogy a lovak és más nagy testű állatok átjárhassanak.
Órákon belül visszatértek a lovak az itatóhelyekre, a rezervátum tisztviselői pedig ígéretet tettek arra, hogy a jövőben nem fogják eltömíteni a meglévő kutakat, és meghatározzák azokat a helyeket, ahol újat lehet fúrni.
A lovak helyzete még inkább rávilágít azokra a pusztító hatásokra, amelyeket az aszály és a szélsőséges hőmérséklet okoz Romániában. Az ország turisztikai és kereskedelmi ágazata nagymértékben függ a delta ökoszisztémájától és más vízi utaktól, miközben szakértők és aktivisták az ember okozta éghajlatváltozás megfékezését célzó intézkedéseket sürgetnek.
Letea lovai
A Duna-deltai lovak az évszázadok óta ott élő vad populációk és a kommunizmus bukása után a gazdaságokból kikerült állatok keveredésének ivadékai, a kontinens utolsó szelídítetlen lovai közé tartoznak.
Az utóbbi évtizedekben növekvő számuk – a becslések szerint a Sulina és a Chilia folyó között mintegy 4000-5600 egyedet számlálnak – arra késztette a természetvédőket, hogy figyelmeztessenek: a veszélyeztetett növényvilágot a túllegeltetés veszélye fenyegeti az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított vidéken.
A Duna-delta Bioszféra Rezervátum Hatóság (ARBDD) és egy helyi nonprofit szervezet mintegy egy évtizeddel ezelőtt ellentmondásos módon szervezte meg, hogy egy nagy részt elkerítsenek, ahol a lovak szabadon kóborolhatnak és legelhetnek.
Az elképzelés az volt, hogy a ritka növényvilág, más állatfajok és rovarok szabadon élhessenek a Letea-erdő több ezer hektáros fennmaradó területén, azaz a kerítésen kívüli részen.
A Duna-delta 5800 négyzetkilométeres, a román–ukrán határon fekvő rezervátuma a madármegfigyelők paradicsoma, amely több milliárd lej turisztikai bevételt biztosít.
A kétmillió dolláros projekt 2014-ben fejeződött be, és mintegy 22 kilométernyi dupla kerítés – cementoszlopok, drótkerítés, szögesdrót korlát – felépítése volt az eredménye. Így próbálták a lovak mozgását az 5300 hektáros erdő mintegy 2800 hektárjára korlátozni, és távol tartani a helyiek szarvasmarháit és más veszélyforrásokat. Az elképzelés az volt, hogy az intézkedés segíti az ökoturizmust is.
Viszont két itatóhely, ahol föld alatti vízforrás tör fel, a kerítésen belüli kapuk közelében található.
Az aszály veszélyei
Különösen Kelet-Romániát sújtotta idén az aszály, ami tönkretette a búza-, a kukorica- és más termést, és akadályozta az áramtermelést, amely már így is nyomás alatt áll a szomszédos Ukrajnában zajló orosz invázió miatt.
A dunai vízi szállítás – ami létfontosságú gazdasági útvonal – szintén akadozik, mert a hőség nyomán leesett a vízszint, eliszaposodott a meder, aminek nyomán temérdek hajó akadt el a nyár folyamán.
Júliusban Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy a szárazság a mintegy húszmillió lakosú Románia lakosságának háromnegyedét érinti, és a vízzel való takarékosságra szólította fel a lakosságot.
Júliusban, amikor Európa nagy részét a tudósok szerint a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló aszályok és hőhullámok sújtották, a helyiek és a turisták észrevették, hogy Letea mindkét itatóhelye kiszáradt.
Hetekkel később azonban az ARBDD és partnerei még mindig nem léptek.
Augusztus 9-én az ARBDD sajtóközleményt adott ki, amelyben elismerte a Letea lovait fenyegető veszélyt, és figyelmeztetett, hogy bizonyos esetekben „egyáltalán nem tudnak beavatkozni, mert bármilyen szándék az ottani eltömődés feloldására vagy vízkivételre helyrehozhatatlanul károsítaná (…) az ökoszisztémát”.
De Viorica Bisca, az ARBDD ügyvezető igazgatója azt is állította, hogy felléptek a lovak védelme érdekében „a szigorúan védett területen”.
Csakhogy a helyiek szerint nem így cselekedtek, és a fotók is őket látszanak igazolni.
„Elég fél métert leásni, és a víz elkezd felszivárogni” – mondta a Szabad Európának egy, a Letea-erdőn belüli aszályos állapotokat jól ismerő lakos.
Helyi adománygyűjtés
A közeli Rosetti község polgármestere, Antonel Pocora arra panaszkodott, hogy a probléma fél óra alatt orvosolható lenne a felszíni sár és homok eltakarításával, mert ez akadályozza a víz áramlását a forrásokhoz.
Pocora elmondta, hogy a közösségnek rendelkezésére áll egy buldózer, de az ilyen akciók a környezetvédelmi hatóságok kifejezett jóváhagyása nélkül szigorúan tilosak.
Ráadásul – mondta – a természetvédelmi terület fenntartása a helyi partner, a Tulceai Erdészeti Igazgatóság feladata.
A kétségbeesett segélyakció részeként helyben gyűjtést szerveztek a turisták körében, hogy legyen pénz gázolajra a járművek és az öntözőlyukakat kiszélesíteni képes berendezések számára.
Pocora hivatala már július 22-én kérte az ARBDD-t, hogy jogi úton járjon közbe a Tulceai Erdészeti Igazgatóságnál a lovak megmentése érdekében. Közölték velük, hogy a rezervátum egy küldöttje „a területre utazik, hogy megtalálja és foganatosítsa a megfelelő intézkedéseket a helyzet megoldása érdekében”.
„Senki sem pusztította ezt az ökoszisztémát – még az Oszmán Birodalom sem – mondta a Szabad Európának egy másik, szintén neve elhallgatását kérő lakos. – Most Bisca asszony azt mondja, hogy tönkretesszük az ökoszisztémát, ha újra kifúrjuk azt a két itatóhelyet, és várjuk az esőt, miközben 2019-ben és 2020-ban egyáltalán nem esett.”
Kuki is felemelte a hangját
Egy ismert állatvédő, Kuki Barbuceanu július 26-án az ARBDD-hez fordult.
Barbuceanu és aktivistacsoportja, a Vier Pfoten Romania először 2011-ben, az állatok egy részének húshasznosítás céljából történő levágását célzó félresikerült projekt során kezdett el érdeklődni Letea gyorsan növekvő vadló-populációja iránt.
„Jelenleg a gödör teljesen kiszáradt, az állatok víz után kutatva a védett erdő más területeire fognak vándorolni, a kiszáradástól szenvedők pedig valószínűleg elpusztulnak” – figyelmeztetett Barbuceanu.
A helyiek képeket osztottak meg a Szabad Európa romániai szolgálatával, amelyeken azt látni, hogy mindkét itatógödör hetekkel később is száraz.
Az ARBDD főnöke, Teodosie Gabriel Marinov nem válaszolt a Szabad Európa telefonhívásaira és e-mailjeire, amelyekben kommentárt kértünk.
A Szabad Európa román szolgálata augusztus 12-én közölt cikket a lovak helyzetéről.
Augusztus 14-én Marinov ellátogatott az érintett területre, hogy saját szemével ellenőrizze a problémát.
Marinov azonnal kinyittatta a kerítés nyugati, a Merhei-tóhoz legközelebbi kapuját, hogy a lovak és más állatok, amelyek egyébként nem tudnának kijutni, a szárazság enyhüléséig inni tudjanak a tóból.
Ezután augusztus 14–16-án, három nap alatt mindkét itatót részben kiásták, hogy a talajvíz a felszínre szivároghasson.
Az egyik forrás esetében perceken belül több tucat fekete és vörösbarna ló és csikó ivott a sáros vízből.