Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Az afgánok egyre gyakrabban adják férjhez a lányukat, hogy elkerüljék a tálibokkal való kényszerházasságot


Menyasszonyok állnak egy házasságkötő teremben, tömeges házasságkötési szertartás kezdetére várnak Kabulban júniusban
Menyasszonyok állnak egy házasságkötő teremben, tömeges házasságkötési szertartás kezdetére várnak Kabulban júniusban

A tálibok hatalomátvétele óta eltelt 15 hónapban drámaian megnőtt a korán férjhez menő afgán lányok száma – a tendenciát emberi jogi aktivisták annak tulajdonítják, hogy a szülők úgy vélik, jobb, ha házastársat biztosítanak a lányuknak, mintha a tálibokhoz kényszerülnének hozzáadni őket.

A lányok kiházasítása egyfajta biztonságérzetet is nyújt: kevesebb etetni való szájat egy olyan időszakban, amikor az afgán lányoknak megtiltották az iskolába járást, és zaklatással kell szembenézniük, miközben az ország humanitárius válsággal és gazdasági csőddel küzd.

Hatira, egy 12 éves, hetedikes diáklány, aki a megtorlástól való félelmében álnevet használt, a Szabad Európa Azadi Rádiójának elmondta, hogy szülei hat hónappal ezelőtt eljegyezték egy sokkal idősebb férfival a szülőföldjén, a nyugati Ghor tartományban.

„Nem akartam férjhez menni – mondta –, de apám figyelmeztetett, hogy ha megtagadom a házasságot, a tálibok arra kényszerítik, hogy az egyik harcosukhoz adjon feleségül.”

Hatira kitűnő tanuló, osztályelső volt, nagy álmai voltak a jövőjéről. A közösségét akarta szolgálni azzal, hogy orvos lesz a távoli, elszegényedett tartományban.

A tálib harcosokkal vagy tisztviselőkkel kötött házasságot – különösen az idősebbekkel, akik második vagy harmadik feleséget keresnek – a családja nem tudta volna elviselni.

„A tálib politika minden álmunkat összetörte” – mondta Hatira.

A 18 éves Firoza 11. osztályba járt, amikor a tálibok bezárták az iskoláját Ghorban, szétzúzva ezzel egyetemi felvételi terveit. Hamarosan a családja – akarata ellenére – férjhez adta.

„Az esküvő minden álmomat összetörte – mondta. – Hatalmas nyomás nehezedett rám, nem volt más választásom, mint elfogadni a kényszerházasságot.”

Sukria Serzaj ghori nőjogi aktivista szerint a kényszerházasságok és a kiskorúak házasságkötésének száma exponenciálisan megnőtt, amióta a tálibok 2021 augusztusában átvették a hatalmat.

Azt mondja, sok család abban a reményben egyezik bele a korai házasságba, hogy megkíméli őket attól, hogy tálibokhoz kényszerítsék feleségül a lányukat. Bár az érvelés alapja a jobb élet biztosítása, a hatás pusztító a családszerkezetre nézve.

„A kényszerházasságok és a kiskorúak házassága erőszakhoz és zűrzavarhoz vezetett a családokon belül” – mondta a nő az Azadi Rádiónak.

A nemzetközi jogvédő szervezetek hasonló tendenciát dokumentáltak. „A gyermek-, korai és kényszerházasságok aránya Afganisztánban a tálibok uralma alatt ugrásszerűen megnőtt” – állapította meg az Amnesty International júliusi jelentése.

Nicolette Waldman, az Amnesty International kutatója szerint a gyermek-, korai és kényszerházasságok leggyakoribb oka a tálib hatalomátvétel óta a gazdasági és humanitárius válság, valamint a nők oktatási és szakmai kilátásainak hiánya.

Sokan nem találnak alternatívát a tálibokkal szemben. „A családok arra kényszerítik a nőket és lányokat, hogy a tálibokhoz menjenek feleségül, a tálibok pedig arra kényszerítik a nőket és a lányokat, hogy feleségül menjenek hozzájuk” – mondta.

Külön könyvtárban tanulhatnak az afgán nők
please wait

Jelenleg nincs elérhető tartalom

0:00 0:02:00 0:00

Waldman szerint a hatalom átvétele óta a tálibok egymással összefüggő korlátozások és tilalmak szövevényét vezették be, amely csapdába ejtette az afgán nőket és lányokat. „Ezek a politikák az elnyomás olyan rendszerét alkotják, amely életük szinte minden területén diszkriminálja az afganisztáni nőket és lányokat” – mondta.

Szerinte a tálibok hónapról hónapra egyre többször sértik meg a nők és lányok jogait. „A csoport drákói politikája nők és lányok millióit fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy biztonságos, szabad és teljes életet éljen” – mondta Waldman.

Afganisztánban sokan találgatják, hogy a tálibok a nők oktatásának, munkájának és mobilitásának teljes betiltását fontolgatják-e, visszatérve a szélsőséges csoport 1996 és 2001 közötti, hírhedt első kormányzása idején bevezetett politikához.

A tálibok legfőbb vezetőjének, Hibatulla Ahundzáda mullahnak a nők jogairól szóló, 2021. decemberi rendelete nem szólt a nők oktatásáról és munkájáról, törvényen kívül helyezte viszont a kényszerházasságot azzal, hogy a házasságkötéshez a nők beleegyezését követeli meg.

Ezt – a jelek szerint – nem hajtják végre.

Marziah Nurzaj, a nyugati Farah tartomány nőjogi aktivistája a kényszerházasságok és a kiskorúak házasságának növekedését a tálibok azon döntésének tulajdonítja, hogy bezárták a lányiskolákat. Elmondta az Azadi Rádiónak, hogy szemtanúja volt annak, hogy egy apa egy drogfüggőhöz adta feleségül a lányát mintegy 2500 dollár értékű hozományért. Egy másik több mint négyezer dollár készpénzért adta el tízéves lányát.

„Gondoljunk bele, mi lesz az ilyen lányokkal a jövőben – mondta. – Mivel nincs remény az iskolák újranyitására, a lányok elveszítik az esélyt és az önbizalmukat.”

Egy Farah tartománybeli varroda olyan nők számára kínál képzést, akik a tálibok alatt nemigen tudnak mást csinálni
Egy Farah tartománybeli varroda olyan nők számára kínál képzést, akik a tálibok alatt nemigen tudnak mást csinálni

Afganisztánban sok fiatal lány már lemondott a jobb jövő gondolatáról, miután házasságra kényszerítették.

Razia, egy 22 éves joghallgató, aki álnéven nyilatkozott az Azadi Rádiónak, azt mondja, hogy ő és fiatalabb nővére kénytelen volt feladni egyetemi tanulmányait, miután a tálibok átvették a hatalmat. Azt mondja, hogy miután visszatért szülőföldjére, az északi Kunduz tartományba, nem volt esélye arra, hogy valaha is bíró legyen, ahogy tervezte.

Év elején az apja elintézte, hogy rokonok jegyezzék el őket, attól tartva, hogy a tálib harcosok megkérhetik a kezüket. „Nem vagyok boldog – mondta az Azadi Rádiónak a most két hónapja kötött házasságáról. – Nincs más választásom, mint csendben szenvedni ebben a hagyományos társadalomban.”

Ghorban Hatira arra sem lát kilátást, hogy folytassa tanulmányait. Emlékszik rá, hogy új dolgokat tanult az iskolában, de most kétségbeeséssel és bánattal küzd.

„Minden új nap komorabb, mint az előző” – mondta.

Szöveg: Abubakar Siddique, Azadi Rádió.
XS
SM
MD
LG