Az 54 éves, váci Magyar Imre tizenkét évvel ezelőtt érkezett Csíkszeredába. Kéthetes tanfolyamra hívták, salsát oktatott. Aztán úgy alakult, hogy Székelyföldet otthonának érzi, és noha még mindig „megdobogtatja a szívét” Vác, nem kíván visszaköltözni Magyarországra. „Nagyon megszerettem itt, nagyon jól érzem magam és sikerült elérnem azt, hogy itt is a sporttal foglalkozhatok, ami nagyon sokat jelent számomra.”
Magyar Imre korábban profi sportoló volt. Evezősként az olimpián is szerepelt piros-fehér-zöld színekben 1992-ben, az evezés azonban mára a múlté. A sport viszont örök szerelem maradt. Csíkszeredába érve táncot és power fitneszt kezdett oktatni, azóta több száz fiatal és idősebb kóstolt bele abba, hogy mit tesz a rendszeres mozgás az emberrel. Csapatában a tizennégy éves diák ugyanúgy a maximumra törekszik egy-egy edzésen, mint a hatvanhoz közeledő könyvelő. Magyar Imre nem csak „kihajtja a szuflát” csapattagjaiból, hanem személyes példájával inspirálja, motiválja is őket. Emellett futóversenyt szervez, úszóedzést tart, túrázni viszi azokat, akik erre kaphatók akár egy ledolgozott munkanap után is.
„Gyönyörű helyek vannak Székelyföldön. Csak bakancsot kell húzni, tízórait pakolni és máris kint vagyunk a városból, kéznyújtásnyira vannak a hegyek, a havasok. Aktív sportolóként is mindig arról álmodoztam, hogy olyan helyen éljek, ahol hegyek vannak. A beilleszkedés nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a mendemondák tartják. A híres székely vendégszeretet elillan, amikor valakiről kiderül, hogy hosszabb távon tervez Székelyföldön maradni, de ha alaposabban megismerik a „betolakodót”, akkor megértik és elfogadják a helyiek. Csíkszeredában, Hargita megyében, ahol a lakosság túlnyomó többsége magyar, nem jelent gondot, ha valaki nem ismeri a román nyelvet. Mindig kerül egy barát, hogy a szükséges iratokat lefordítsa román nyelvre” – mondja Magyar Imre.
Más megtanul románul, mert a munkájához szükség van erre, és Székelyföldön akar élni. A kérdésre, hogy kecskeméti-e Csák László azt válaszolja, nem, ő csíkszeredai. A Kecskemétről székelyföldre költözött vidékfejlesztési szakembernek nem hiányzik Magyarország. A román nyelvet híradókból, újságokból tanulta meg, a munkájához szükséges szaknyelvet pedig már tudatosan sajátította el.
„Alapvetően a nyelvtanulás mindig egy bonyolult ügy. Én valójában a román szaknyelvet sajátítottam el elég jól, mert enélkül nem lehet területfejlesztéssel, vidékfejlesztéssel foglalkozni Romániában. Például azok a cégek, amelyek úgy próbáltak Magyarországról Romániában érvényesülni, hogy a magyar nyelvterületről a magyar gondolkodásmódot hozták, és a román nyelvre nem figyeltek oda, a román összefüggésekre, azok már rég nincsenek."
Csák Lászlónak nem új dolog a nyelvtanulás.
"2007-től mindig vagy valamilyen projektfejlesztő céget irányítottam, vagy abban dolgoztam, nem tehettem meg azt, hogy a nyelvi készségeimet nem fejlesztem, és ezzel kockáztatom a cégeknek a sikerét vagy működését. Ugyanakkor én kisebbségi magyar lettem. Amíg többségi magyar voltam nekem semmilyen bajom nem volt az egykori monarchia többi nyelvének elsajátításával. Valamilyen szinten megtanultam már korábban szlovákul is, csehül is, bár nem éltem ezekben az országokban, csak szerettem oda járni. Összegezve, nekem nem voltak gátlásaim, vagy frusztrációim a román nyelvvel kapcsolatosan. Most már vannak, mert vannak helyzetek, amikor lehetne jobban is beszélni, és bizonyos beszédhelyzetekben korlátozza a mondanivalómat.”
A beilleszkedésről Csák László is Magyar Imréhez hasonlóan vall. Mítosszá válik a székely vendégszeretet, ha valaki „örökre” teret szeretne foglalni magának egy közösségben. Ugyanakkor Csák László szerint is feloldhatók ezek a gátak.
„Itt az a jellemző, hogy nincs megelőlegezett bizalom. Itt rá kell szolgálni, és utána fogadják el az embert. Ez nem rosszindulat, inkább óvatosság, ami szerintem teljesen rendben van. Más a gondolkodásmód, más a kultúra. Itt nem az van, hogy bemész az ajtón, és egyből mindenki szeret téged. Előbb pár évnek el kell telnie, de ha a bizalom megvan, minden rendben van" - mondja Csák László, aki szerint sokkal inkább befogadó ez a közösség, mint a magyarországi az innen oda vándorlókkal.
A Román Országos Statisztikai Intézet adatai alapján az elmúlt tíz évben, 2010-2019 között összesen 2133 magyar állampolgár kért letelepedési engedélyt Romániában. Csaknem felük valószínűleg Erdélyben kötött ki: Hargita megyében – ugyanebben az időszakban - összesen 899-en igényelték a hosszú távú tartózkodáshoz szükséges iratokat, vélhetően mind magyarok.
Romániában három hónapig, azaz 90 napig maradhat külföldi, az unió területéről érkező ember bejelentkezés nélkül. Érdekesség, hogy a vízumköteles országok listáján megtalálni Törökországot és Oroszországot is. A tartózkodási engedély tíz évig jogosítja fel tulajdonosát a romániai tartózkodásra, amennyiben házastársa román állampolgár, öt évig maradhat gond nélkül az ország területén, ha más céllal érkezett, mondjuk dolgozni szeretne.
Az igénylőnek számos feltételt kell teljesítenie: öt évig nem hagyhatja el Románia területét hat hónapnál hosszabb ideig. Az állandó tartózkodási engedélyt igénylőnek egészségügyi biztosítást kell kötnie Romániában, bizonyított jövedelemmel kell rendelkeznie, valamelyest ismernie kell a román nyelvet, továbbá igazolnia kell, hogy jelenléte nem jelent veszélyt a nemzet biztonságára. Amennyiben az igénylő igazolja, hogy legalább egymillió euró értékű beruházást vagy minimum száz munkahelyet hozott létre, nem köteles bemutatni a lakhatásra és a megélhetésre vonatkozó iratokat.
