Kiakadt egy borsodi falu népességszámlálója. Teresztenyén fixen tizenhatan laknak, de az önkormányzati választások előtt a választásra jogosult lakók száma felugrott negyvenötre. A falubeliek szerint többségében olyanok döntöttek a sorsukról, akiket még életükben nem láttak, és valójában sosem éltek Teresztenyén.
A vesztes polgármesterjelölt azt mondja: matematikai esélye sem volt nyerni a szerinte az ellenfele által papíron bejelentett fantomszavazók miatt. A Kúriához fordult jogorvoslatért, amely elutasította a beadványát. A fejéri Nádasdladányban pedig az borzolta a helyiek kedélyét, hogy kiderült: a jegyző, aki egyben a helyi választási iroda elnöke is, a polgármester édesanyjának lakcímére jelentkezett be. A jegyző szerint ő csak élt állampolgári jogával, és ott szavazott, ahol dolgozik és valójában él. A magyar választási rendszer szürkezónás anomáliái.
Teresztenye látott már jobb napokat. A borsodi törpefalut alig lakják, és ha mindez még nem lenne elég: nemcsak törpe, hanem zsákfalu is, vagyis ide és innen is csak egy út vezet. Ezt az utat sokan koptatták az elmúlt 150 évben. A legtöbben, akik elmentek, vissza se néztek.
A falut 1870-ben még 273 ember lakta, azóta folyamatosan és megállíthatatlanul fogy a lakosság; 2000-ben már csak harmincnyolcan voltak. Pedig még a XX. század elején is virágzott: több száz állatot, szarvasmarhát, lovat és disznót tartottak. A második világháború után a teresztenyei férfiak zöme az Edelény környéki bányákban dolgozott. Mindeközben a településen csendben megszűnt a háztáji gazdálkodás. A fiatalok elköltöztek, ami megpecsételte a sorsát. Amikor pedig bezárták a környék szénbányáit, a megmaradt idős emberek már nem bírták megművelni a hegyoldal agyagos mezőgazdasági területeit. Kevés perspektíva és még kevesebb ember maradt csak itt.
Mindezek ellenére – míg a környékbeli településeken tombol a nélkülözés és a kilátástalanság – az elmúlt tíz évben az elszigetelt törpefalu a Galya-fennsík bezzegfaluja lett. Teresztenyén az elmúlt egy-két évben olyan drágák lettek az ingatlanok, hogy némelyik árából egy szomszédos falu fél utcáját meg lehetne venni. Igaz, nem sokan adnak el házat, mert alig vannak lakók. Most is csupán kettőt hirdetnek: az egyiket majd harmincmillióért, a másikat hatvannégyért.
Itt az élet hurrikán
Erzsike, Magdi, Kati, Attila, Éva, István, Ildikó, Ibolya, Szabolcs, Laci és Ági – ennyi felnőtt lakik Teresztenyén, a gyerekekkel együtt összesen tizenhatan. A június 9-i választásokon mégis harmincnyolcan mentek el szavazni – olyanok, akiket korábban nem is láttak a törpefaluban. A matek szerint többségében azok szavaztak és döntöttek a helyben lakók életéről, akik nem is Teresztenyén élnek.
Sifter László négy évvel ezelőtt költözött ide a családjával. Azt mondja: tetszett nekik a csend és a táj, meg az a ház is, amelyet végül csokból vettek meg. Laci néhány hónappal ezelőtt úgy döntött, elindul a polgármesteri székért, mert szerinte nem jól mennek a dolgok.
„A település Döbrögije, vagyis a polgármester, amióta ideköltöztünk, zaklatja a családomat, nem titkoltan azzal a céllal, hogy megszabaduljon tőlünk. Mi romák vagyunk, és a polgármester nem szeretné, hogy cigány származású lakos éljen a településen, mert az a település számára ingatlanérték-csökkentő tényező. Az a régóta dédelgetett elképzelése, hogy a falut egy olyan elit vendégházas üdülőfalunak szeretné kiépíteni az idősek eltávozását követő ingatlanértékesítésekkel, amiben nincs cigány lakos”
– magyarázza, hogy miért indult el a választáson. De Teresztenyén nehéz kampányolni, ugyanis nem nagyon van kinek. A négygyerekes családapa megpróbálta – nem sok sikerrel. A választáson összesen két szavazatot kapott: egyet a feleségétől, egyet saját magától.
Pedig társadalmi megbízatással vállalta volna a polgármesterséget, ingyen, szemben a mostanival. Azt mondja: erre esélye sem volt, ugyanis a választások előtt néhány hónappal megugrott a falu lakóinak száma. Papíron a tavaly szeptemberi mandátumkiosztáshoz képest (22 fő) száztíz százalékkal.
„A választást megelőzően bejelentett 24 új lakos a polgármester családi, rokoni és baráti köréből került Teresztenyére, akiknek a száma elvette még a matematikai esélyemet is arra, hogy polgármester-aspiránsként nyerhessek. Ha százszázalékos eredménnyel mind magam mellé tudtam volna állítani a helyieket, akkor sem tudtam volna nyerni a polgármestert támogató, újonnan bejelentett 24 fő miatt. Az ide bejelentett új lakosokkal soha egy szót sem tudtam váltani, ezek az emberek nem ismernek engem, és én sem ismerem őket. Az esélyem sem volt meg arra, hogy a kampányidőszak alatt felkeressem őket, és bemutassam nekik magamat és a programomat. Esélyem sem volt arra, hogy ebben a polgármesteri választásban egyenlő módon vegyek részt”
– mesélte.
A független Brogli Attila fölényesen nyerte a választást. A kihalás szélén egyensúlyozó törpefaluban összesen negyvenöten szavazhattak, de végül csak harmincnyolcan voksoltak. A 2009 óta regnáló régi-új polgármester csaknem 95 százalékot kapott, míg Sifter László ötöt. A polgármester kérdéseink zömére nem válaszolt, csupán annyit mondott: az eredmény magáért beszél.
„Ide azok jelentkeztek be, akiknek ingatlanjuk van, és úgy gondolták, hogy részt akarnak venni a szavazáson. Szó sincs arról, hogy itt valaki, mit tudom én, Azerbajdzsánból jött volna, és bejelentkezett. Akik ide be vannak jelentkezve, azok ingatlannal rendelkező tulajdonosok, akik sok időt nem töltenek itt, nem élnek itt életvitelszerűen, de a szabadidejük java részét itt töltik”
– mondta.
Mihály Szabolcs és felesége bő két éve költözött Budapest mellől a faluba. A koronavírus-járvány miatt besokalltak. Önellátó gazdálkodásba akartak fogni, de nem sikerült akkora területet vásárolniuk Teresztenyén. Nemcsak ezért árulják a házukat, hanem azért is, mert csalódtak a falu közösségében. Voksoltak volna, de a hitük nem engedi. Úgy vallják: a Jóisten az embereket nem királyságok és a feudalizmus miatt teremtette, ezért nem tudtak Sifter Lászlóra szavazni. Pedig reménykedtek benne, hogy nyerni fog. Mihály Szabolcs úgy gondolja: Brogli Attila polgármesterként a saját pecsenyéjét sütögeti.
„Szerintem a saját családi vállalkozását építi fel ebből a faluból, ami, azt mondom, talán még nem is lenne alapjáraton gond, ha nem ütközne valamelyest a falu érdekeivel. Használja az önkormányzati területeket is. A másik, hogy amit csinál, az hangos. Egy olyan rendezvényközpontot csinál, ahol nyaranta hétvégenként esküvők vannak. Itt van egy gyönyörű tájon egy nyugodt kis falu, ahol szombatonként konkrétan megbolondulsz, olyan hangos”
– mondta a férfi, aki szerint téves a polgármester érvelése, miszerint a kéttucatnyi újonnan bejelentett lakó egyben ingatlantulajdonos. Mihály Szabolcs szerint fixen tizenhat lakosa van Teresztenyének, a hétvégi házak tulajdonosaival együtt összesen huszonhat ember mozog itt.
„Fogy a lakosság, nemhogy növekedne. Amióta ideköltöztünk, azóta két idős hölgy is meghalt. Itt nem nagyon mozognak új lakók. Szóval ez a csaknem kéttucatnyi új ember valami háttérmunka lehet, mert itt nincs semmi mozgás. Maximum egy-két telek talált új gazdára, nem több”
– folytatta.
Törvényes csalás
2010-től jött divatba Magyarországon a fiktív lakosok bejelentése, miután a Fidesz megszavazta a parlamentben a honosításra vonatkozó törvényjavaslatát. Az csak évekkel később derült ki, hogy ennek mi a negatív hozadéka a magyar választási rendszerre nézve. Kelet-Magyarországon tömegével szavaztak a településeken olyan ukrán–magyar kettős állampolgárok, akik soha egyetlen egy napot sem éltek nemhogy az adott településen, de még Magyarországon sem. 2021 tavaszán Tornyospálcán találtunk egy romos házat, amelybe összesen 340 ember volt bejelentve. Azonban a kormányzó pártok ősszel megszavazták: legalizálják a fiktív lakcímek létesítését. Litresits András, a Nemzeti Választási Bizottság szocialista delegáltja szerint a Fidesz már akkor felkészült a ’22-es választásokra. Szerinte nem volt elég a rendszer újrakalibrálása, a fiktív lakosok legalizálásával még lejtősebbé tették a pályát.
„Ami a józan ész alapján megfelel lakóhelynek – hogy az a lakóhelyed, ahol élsz –, azt kivették a jogszabályból, csupán annyi maradt benne, hogy hivatalos kapcsolattartási címként definiálják a lakóhely fogalmát. Innentől kezdve zöld utat adtak a visszaéléseknek. Ugyanis ha a rendőrség kinyomozná, vagy kiderülne, hogy valaki nem ott lakik, ahol lakik, de ott szavaz, ahol nem is lakik, nyilván azzal védekezne, hogy nem is kell ott laknia, mert ez csak egy hivatalos kapcsolattartási cím”
– mondta Litresits András. Ráadásul míg korábban büntették azokat, akik fiktív lakókat jelentettek be, a ’21-es új jogszabály miatt őket sem érheti emiatt semmilyen retorzió.
Sifter László a területi választási bizottsághoz fordult a lakók számának megduplázódása miatt, azonban a bizottság elutasította a panaszt. A Kúriától kért jogorvoslatot, amely a napokban elutasította a beadványát. Szerinte mondvacsinált eljárásjogi hibákra hivatkozva nem vizsgálta érdemben az ügyét. Most az Alkotmánybíróság következik, bízva abban, hogy tisztességes eljárást kap.
Az apró falu apró titkai
Magdikát nem érdekli a választás eredménye, sem az, hányan laknak Teresztenyén.
„Mit érdekel engem, hányan laknak Teresztenyén! Benne vagyok a szavazókörben is, a szavazáskor minden rendben zajlott. Igaz, sokkal többen szavaztak, mint ahányan itt laknak, de szerintem majd később itt szeretnének lakni, azért szavaztak itt”
– mondja Hornyák Magdolna, aki szerint azért nem szavazott senki Sifter Lászlóra, mert a faluban alig akad olyan ember, akivel ne veszett volna össze.
„Egy kicsikét rendesebben kéne viselkedni, akkor talán többen is szavaztak volna rá. Sok baj van vele. Amikor a saját udvaromon vagyok, akkor is belém köt. Ha idegen van velem, ha rokon van velem, akkor is belém köt. Na, azért mondom, hogy egy cseppet kéne tudni viselkedni. Azelőtt tudott, amikor ideköltözött, mindenkihez szép szava volt, meg minden. Most meg nem viselkedik. Mindenkibe beleköt, a népeket feljelenti a rendőrségen mindenért, állandóan tárgyalásokra kell járnunk.”
Brogli Attila is ezt mondja.
„Tudja, azért nem válaszolok a kérdéseire, mert folyamatosan bíróságra járunk emiatt az ember miatt. Nem csak én, a falubeliek is”
– magyarázta a győztes polgármester, akit a bíróság már többször elítélt rágalmazás miatt. Ráadásul a NAIH-tól is kapott egy ejnyebejnyét.
„Annyi itt a kamera, hogy minden lakosra jut egy. Nem egészséges dolog ez”
– mondta Mihály Szabolcs.
A polgármestert még tavaly jelentette fel a Sifter család a köztéri kamerák miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál. A vizsgálat kiderítette: 2012-ben Brogli Attila polgármester két térfigyelő kamerát szereltetett fel a faluban testületi döntés nélkül, majd stikában, illegálisan tíz éven keresztül üzemeltette úgy, hogy egy applikáción keresztül csak ő fért hozzá a telefonján a felvételekhez. A kamerákba aztán 2022-ben belecsapott a ménkű. Azóta tíz másik kamerát kapott a falu, immár legálisan. A problémák azonban nem most kezdődtek, hanem röviddel azután, hogy Sifterék beköltöztek. Nemcsak a polgármester és az önkormányzati képviselők járnak bíróságról bíróságra, hanem Sifter László is.
Megy az adok-kapok rendesen. Sifter László megszámolni sem tudja, hányszor jelentették fel garázdaság miatt, de minden ilyen ügyben felmentette a bíróság bűncselekmény hiányában. Amióta Teresztenyére költöztek, összesen ötször kapott a családja gyámügyi vizsgálatot: a bejelentésekben az állt, hogy elhanyagolják a gyerekeket. A vizsgálatok ennek az ellenkezőjét állapították meg. De kimentek már hozzájuk a kéményüket, a villanyukat megvizsgálni – sokszor névtelen bejelentés alapján. Sifter László többször nyert pert a polgármester ellen rágalmazás miatt.
Tündék találkozása Nádasdladányban
A választások előtti átjelentkezések nemcsak Teresztenyén, hanem a száz kilométerrel távolabb lévő Szegiben is népszerűek volt. Igaz, ott annyira, hogy a Kúria megsemmisítette a választási eredményeket, és új szavazást írt ki. Szegiben márciusban még csak 246 szavazópolgár volt, a választásokra azonban már 348-ra ugrott fel a számuk. Június 9-én a Fidesz–KDNP jelöltje nyerte a polgármester-választást.
A Balaton és Székesfehérvár között félúton lévő Nádasdladányban is nagy harc dúlt a polgármesteri székért. Nem sokon, csupán 63 szavazaton múlt, hogy a falut 18 éve vezető polgármester asszony zsinórban hatodjára nyerjen. Egyetlen ellenfele volt, a független Kocsis Máté, aki a Szabad Európának azt mondta: méltósággal viseli a szavazás eredményét, bár hozzáteszi, akadt furcsaság azért a választáson.
„Most jön a döbbenet, mivel egy olyan ember is tartózkodási helyet létesített egy nádasdladányi címre az egész családjával együtt, aki Nádasdladány, Sárkeszi és Úrhida jegyzője, egyben a helyi választási iroda vezetője. Ő Pahola Tünde. Megmondom őszintén, én ezt nagyon nem tartom etikusnak, sőt ez már a legalja. Egy olyan ember, aki a választás tisztaságáért felel, akinek végig pártatlannak kellett volna maradnia, papíron ideköltözik Nádasdladányba családostul”
– mesélte Kocsis Máté, aki azt is elmondta, hova költözött be a falu jegyzője.
„A jegyző asszony és a családja Varga Tünde polgármester asszony édesanyjának a lakcímére lett bejelentve, ott létesítettek tartózkodási helyet. Tehát a jegyző és a választási iroda vezetője papíron bejelentkezett a polgármester anyjának a házába, majd szavazott is”
– tette hozzá.
A lakcímváltozás miatt megkerestük Pahola Tündét, Nádasdladány jegyzőjét, a helyi választási iroda vezetőjét. Azt mondta: egyszerű oka van annak, hogy Nádasdladányba jelentkezett be a családjával még februárban.
„A családommal egy Balaton melletti településen alszunk. Azért mondom, hogy alszunk, mert gyakorlatilag nem élünk ott, csak aludni járunk oda. Egy Nádasdladányhoz közeli településre voltunk bejelentkezve az egyik rokonomhoz, aki sajnos nemrég elhunyt, a házat pedig eladták. Mi viszont ragaszkodtunk egy Fejér megyei címhez. Varga Tünde polgármester asszonnyal jó viszonyban vagyunk, mondtam neki, hogy mi történt. Felajánlotta, hogy az édesanyja házába bejelentkezhetünk. Ez annyi előnnyel jár, hogy odamennek a küldeményeink, hiszen napi 10-12 órát itt vagyok, ezen a településen”
– magyarázta Pahola Tünde, aki úgy gondolja: mivel a lakcíme már Nádasdladányban van, ott, ahol a munkahelye is, élt alapvető emberi jogával, és szavazott a településen. A jegyző szerint nemcsak etikai, hanem jogi kérdéseket is felvet, hogyan kerültek ki a személyes, szenzitív adatai – például a lakcíme – a szavazókörből.
