Miközben az ukrán fegyveres erők folytatják ellentámadásukat keleten a megszálló orosz csapatok ellen, a harmincéves Vlad és a 29 éves Bohdan rendőr 12 órás, fárasztó éjszakai műszakokat vállal Kijev Szvjatosinszkij kerületében, hogy Ukrajna legnehezebb időszakában biztosítsák a civilek biztonságát.
A törvény és a rend fenntartása egy háborús fővárosban nem kis teljesítmény. A teljes körű orosz invázió előtt Vladot és Bohdant (vezetéknevüket biztonsági okokból nem közöljük) egy harmadik rendőr is elkísérte a járőrkocsiban.
A háború miatt azonban sok rendvédelmi dolgozó csatlakozott a hadsereghez, vagy a fővárosban szétszórt ellenőrző pontokon őrködik. A létszámhiány miatt is kimerült Vlad és Bohdan a háború okozta új problémákkal küzd: kémek, fegyveres erőszak és mentális válság.
„Szerintem most veszélyesebb, mint a háború előtt – mondja Bohdan. – Amikor kimegyünk egy hívásra, nem tudjuk, hogy az embereknél van-e fegyver.”
Egyes esetekben a helyiek megtartották azokat a fegyvereket, amelyeket a visszafoglalt területeken találtak, különösen Szvjatosinszkijban. A település Kijev nyugati szélén fekszik, a korábban megszállt Bucsával és Irpinnyel határos. Bohdan felidéz egy egy hónappal ezelőtti incidenst, amikor három férfi egy másik csoportra lőtt sértegetés miatt. Az egyik lövöldöző talált egy támadófegyvert, és a lakásában tartotta, ám a rendőrök gyorsan elkobozták.
Az éjféli kijárási tilalom miatt csökkent bizonyos bűncselekmények, például a lopás és az autólopás száma. A rendőrök szerint azonban a bezártság a sűrűn lakott szovjet lakótelepeken a családon belüli erőszakos esetek számának növekedéséhez vezetett.
Egy este 10 órai hívás nyomán Vlad és Bohdan egy kopott panelházban találja magát, ahol egy középkorú, zúzódásos arcú férfi azt állítja, hogy unokaöccse megverte. Miközben a kíváncsi lakók az erkélyről figyelik, a két férfi nyugodtan felveszi a nagybácsi vallomását, aki annyira részeg, hogy alig tudja leírni a nevét, és agresszívan tépi szét a vallomást.
A sikertelen második kísérlet után Vlad azt mondja a nagybácsinak, hogy másnap, miután kijózanodott, menjen be az őrsre.
„Vigyék 15 napra börtönbe! Mindig részeg” – kiabálja egy arra járó szomszéd.
Egy másik nő azzal telefonál, hogy megpróbált szétválasztani négy, a lakása előtt verekedő férfit. Az eredmény: a dulakodás során őt vágták fejbe. A mentősök már a helyszínen vannak, mire Vlad és Bohdan megérkezik, és a nő erősen vérzik a kötésen keresztül.
„Az alkohollal kapcsolatos problémák teszik ki a kijárási tilalom előtti incidensek nyolcvan százalékát” – magyarázza Vlad.
A háború nyomása, a munkalehetőségek csökkenése és a légvédelmi szirénák okozta álmatlan éjszakák miatt az alkohol sokak számára túlélési eszközzé vált Kijevben. Vlad véleménye szerint be kellene tiltani az alkoholárusítást, ahogy a teljes körű invázió első hónapjaiban tették, vagy szigorúbb büntetést kellene bevezetni a nyilvános részegségért, ami szerinte segíthetne megelőzni az erőszakos bűncselekményeket.
Amikor az óra éjfélt üt, a fő feladat a kijárási tilalom megszegőinek elfogása. A rendőrök módszeresen járőröznek Szvjatosinszkij utcáin, minden autót és taxit megállítanak, bár húsz perc türelmi időt adnak, hogy mindenkinek legyen ideje hazamenni. Ez sivár munka, Vlad és Bohdan nem erre gondolt, amikor hét évvel ezelőtt jelentkezett a rendőrséghez. De azt mondják, fontos, hogy elrettentsék a kémeket és a szabotőröket.
Amikor az orosz erők tavaly megpróbálták megostromolni Kijevet, a pár elmondása szerint őrizetbe vettek egy férfit, és átadták a titkosszolgálatnak, mert katonai infrastruktúrát fényképezett. Azt gyanították, hogy az orosz megszállóknak dolgozik. Abban az időben, amikor a félelem elharapózott, Vlad és Bohdan szerint a rendőrség több bizalmat kapott a civilektől, együtt dolgoztak a kémkedés visszaszorításán.
Egy órával a kijárási tilalom kezdete után a légiriadó szirénája töri meg a nyári éjszaka csendjét, apokaliptikus képet keltve a halálosan nyugodt fővárosban. Két nappal korábban orosz drónokat lőttek le a város felett egy négyórás riadó során, míg előző héten 12 rakétát.
A rendőrök felkészültek arra, hogy támadás esetén elsőként érkezzenek a helyszínre. Vlad és Bohdan azt mondja, hogy szerencsétlen szériájuk van a légicsapásokkal, mert rendre az éjszakai műszakjuk alatt történnek.
A két férfi felidézi az első rakétatámadást, amelyet átélt: egy 16 emeletes lakótömböt ért találat 2022. március 16-án a kora reggeli órákban, négy ember halálát okozva. A lakások lángba borultak, megakadályozva a kiérkező rendőrök bejutását. Csak annyit tudtak tenni, hogy távol tartották az embereket az égő épülettől, és segítséget nyújtottak a kimenekülőknek. Az orosz tüzérség az invázió első napjaiban rendszeresen lőtte a kerületet, újabb és újabb kiszámíthatatlan helyzetbe sodorva Vladot és Bohdant.
„Nagyon gyorsan kellett alkalmazkodnunk – mondta Vlad. – Ha egy romok alatt rekedt nő segítségért kiált, nem gondolkodsz, csak elkezdesz cselekedni. Nem tudsz csak állni, és várni a mentőre. Elkezdesz segíteni, ahol tudsz.”
Amint megkezdődik a légiriadó, a megfáradt polgárok felkészülnek a legrosszabbra, miközben a rendőrök a város szélén lévő elszigetelt részen, a páncéltörő akadályokkal teleszórt utcákon áthajtva megafonon előre felvett üzenetet játszanak le: „Figyelem! Légiriadó! Mentsék az életüket, menjenek az óvóhelyre!”
A kormány szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezetett be, miután májusban meghalt egy család, mert nem tudtak bejutni egy lezárt óvóhelyre. A rendőröknek le kell filmezniük magukat, amint lejátsszák a figyelmeztetést, bizonyítékként feletteseik számára.
A háború borzalmai mély hatással voltak a lakosságra, a város megfeszül, amikor a légoltalmi sziréna megszólal. A Gradus Intézet 2022 nyarán készített jelentése szerint az ukránok hetven százaléka stresszes vagy ideges, ami mentális egészségügyi válsághoz vezet, és ezt Kijev utcáin is érezni.
Nem sokkal a kijárási tilalom vége előtt Vlad és Bohdan szokatlan hívást kap. Egy férfi egy benzinkútról hívja a rendőrséget, és könyörög, hogy vigyék börtönbe. Állítása szerint az a bűne, hogy kint volt éjfél után.
Az üres benzinkút elé érve Vlad és Bohdan egy nagydarab, középkorú férfit talál, aki sört iszik és egy táskát cipel, benne öt hot doggal. A bal karja és jobb kezének ujjai körül piszkos kötés kígyózik. Hamarosan kiderül, hogy nyugalma ellenére valami nincs rendben.
„Mit tehetek, hogy börtönbe kerüljek? Ha akarják, betöröm az autójuk ablakát – mondja a rendőröknek. – Nincsenek nálam iratok. Menjünk a rendőrségre. Bent tarthatnak 18 órán át.”
Hamarosan kiderül: abból fakad a kétségbeesése, hogy nem akarja, hogy visszaküldjék a frontra. Sötét szeme intenzíven a tisztekre szegeződik, miközben elmagyarázza, hogy június 6-án evakuálták Bahmutból. Rámutat egy fényképre a telefonján az evakuálásról. Arcán halálos félelem.
Mivel a kijárási tilalom ideje alatti utcai tartózkodásért még nem jár letartóztatás, Vlad és Bohdan nem sokat tehet. Ez a kijevi egészségügyi dolgozók dolga.
„A háború után a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) lesz a fő probléma. Egyre gyakoribbá válik, a srácok egy része még erőszakos is lesz. Nem tudatosul bennük, mit tesznek” – mondja Bohdan.
A mentális egészséggel kapcsolatos tabuk makacsul megmaradtak Ukrajnában, bár a fiatalabb generációk körében már kevésbé. Olena Zelenszka, a First Lady ennek hangos szószólójává vált, és elindította a mentális egészség és pszichoszociális támogatás nemzeti programját, amely szerinte „a legjobb globális és hazai gyakorlatokat” foglalja magába.
Egyesek számára mégis az alkohol a könnyebb megoldás.
A sürgősségi szolgálatok felkészültek arra, hogy segítsenek a háború sújtotta lakosságnak visszazökkenni a normális kerékvágásba, de ez óriási feladat, amely a rendőrség, az egészségügyi dolgozók és a civilek országos erőfeszítéseit igényli.