Az európai adatok szerint minden évben Franciaországban születik a legtöbb gyermek veleszületett toxoplazmózissal. A magas esetszám a szigorú terhesgondozási protokollnak tudható be, amelynek része a szűrés, a laboratóriumi vizsgálatok, illetve a fertőzöttek nyomon követése. Megfelelő tájékoztatás mellett a magzatra veszélyes szövődmények megelőzhetők, ha időben felismerik a betegséget. Magyarországon nem kötelező a toxoplazmaszűrés.
A Notre Dame-ra néző egyik étterem teraszán egy angol pár kuporog. A nő marinière csíkos pulóvert visel, amelyben letagadni sem tudná, hogy várandós. A leendő apuka fotókat készít, majd megérkezik a csokornyakkendős pincérrel az étel: a férfi sülteket és egy sört, a nő csak egy salátát rendelt.
Salátát. Ez azért meghökkentő, mert Franciaországban csak kevés várandós nő eszik étteremben salátát, hiszen az orvosok – akármilyen abszurdnak is hangzik – sokuknak nem ajánlják, mint ahogy a szalámi vagy a tatár bifsztek fogyasztását sem. Csak azok a terhes nők salátázhatnak nyugodtan otthonukon kívül, vagy ehetnek nem hőkezelt húst, akik már átestek a toxoplazmózis nevű betegségen. Remélhetőleg ez az angol nő is ezért tesz így, és nem azért, mert nem tudja, hogy a francia éttermekben nem feltétlenül mossák meg alaposan a friss zöldséget.
De mi is a toxoplazmózis?
Ha valaki hallott is a Toxoplasma gondiival terjedő betegségről, általában a macskára és a macskaalomra asszociál. A Világegészségügyi Szervezet (WHO) felvilágosító tájékoztatója szerint a fertőzést nemcsak a macska, hanem más állatok is terjeszthetik, illetve vérátömlesztéssel vagy szervátültetéssel, valamint transzplacentárisan az anyától is megkaphatja a magzat.
Dr. Gábor Petra Párizsban és Versailles-ban praktizáló szülész-nőgyógyász – akinek a szakterülete a prenatális diagnosztika, amely a magzati rendellenességekkel és a terhesség alatti anyai betegségekkel foglalkozik – rendkívül alapos, adatokkal alátámasztott válaszokat adott a Szabad Európa betegséggel kapcsolatos kérdéseire.
A szülész-nőgyógyász szerint általában „az egészséges embereknél a toxoplazmafertőzés tünetmentesen vagy enyhe, influenzajellegű tünetekkel zajlik”, tehát nagyobb aggodalomra nincs ok, bár dr. Jaroslav Flegr cseh tudós meghökkentő kutatásai szerint a fertőzés jelentős személyiségváltozásokat okozhat az emberekben; erről a 444.hu is írt.
A baba fejlődése érdekében a várandós nők immunrendszere azonban gyengébben működik, így hajlamosabbak a fertőzésekre; ezért a toxoplazmaparazitával történő fertőzés súlyos szövődményeket okozhat a magzatban.
Hogy alakul ki a fertőzés a terhesség alatt?
A WHO szerint ha egy nő a teherbeesés előtt fertőződött meg, a születendő gyermek védve lesz, mert az anya immunitást fejlesztett ki. Ha a terhesség alatt vagy közvetlenül a terhesség előtt fertőződik meg toxoplazmával, akkor átadhatja a fertőzést a születendő gyermeknek.
„A toxoplazma egy mikroszkopikus parazita, amely elsősorban fertőzött élelmiszerek fogyasztásával terjed, vagyis először az anyát fertőzi meg a bélrendszer útján, majd egy darabig jelen van a keringésben, amíg az immunrendszer el nem bánik vele. A keringés útján eljuthat a méhet ellátó erekhez és áttörheti a placenta védőgátját is, ami először placentafertőzést, majd a köldökzsinóron keresztül magzati fertőzést okozhat. Ennek a rizikója 25-30 százalék az egész terhességre nézve. Vérvétel nélkül azonban senki sem tudja, vajon van-e természetes immunitása vagy sem” – mondja a szülészorvos.
A Párizsban élő Fejér Zsuzsa sem tudja, hogy első terhessége során hogyan fertőződhetett meg: lehet, hogy a macska vagy valami zöldség okozhatta. Őt még Magyarországon diagnosztizáltak toxoplazmózissal, első tünete a mérhetetlen fáradtság volt, ezért fordult orvoshoz.
A toxoplazmózis lehetséges tünetei
„A tüneteim tulajdonképpen arról szóltak, hogy nem bírtam felébredni. Folyamatosan aludtam. Tizenkét órát egyfolytában, vagy még többet hetekig. Aztán elmentem egy szűrésre, ahol először kiderült, hogy terhes vagyok, de úgy gondoltuk, hogy ez azért kóros fáradtság, ami nekem van” – emlékszik vissza Zsuzsa.
Zsuzsának a fáradtság mellett más panaszai is voltak, amelyek szükségessé tették a további vizsgálatokat.
„A legelején, az első harmadban szinte egy időben derült ki a terhességgel, hogy toxoplazmózisom van. Magyarországon három hét volt, mire a biopsziáról elemzést kaptak. A nyakamon gubók alakultak ki, ebből kellett biopsziát venni” – mondja a jelenleg vívóedzőként dolgozó nő.
A megnagyobbodott nyirokcsomók mellett a fertőzés tünete lehet a torokfájás és a láz is, de az is előfordulhat, hogy a fertőzés agyhártyagyulladáshoz vezet. A toxoplazmával fertőzött terhes nők és a veleszületett gyermekek is lehetnek azonban tünetmentesek, ezért fontos a szűrés.
A toxoplazmózis hatása a magzatra
Minél korábban fertőződik meg az anya a várandósság során, annál kisebb a magzati érintettség veszélye, ugyanakkor annál súlyosabbak lehetnek a szövődmények. „A terhesség első felében a magzati érintettség aránya 10–30 százalék, az utolsó hónapra ez 70-80 százalékra nő. A súlyos idegrendszeri károsodás esélye 20–40 százalék, ha a fertőzés az első trimeszterben történik, míg az utolsó három hónapban ez tíz százalék alá csökken” – ismerteti az arányokat Gábor Petra.
Bár Zsuzsa a terhessége elején fertőződött meg, mire megkapta a diagnózist, addigra már nem tudtak segíteni a magzaton. „Sajnos a terhességet el kellett vetetni. Nagyon nagy koncentrációban volt jelen a toxoplazmózis. A parazita áthatolt a méhlepényen, és ebben a kezdeti szakaszban az orvos azt javasolta, hogy nincs értelme megtartani a terhességet” – mondja Zsuzsa, aki hozzáteszi, hogy természetesen ez volt a legnehezebb következménye a betegségnek.
Gábor doktornő szerint Franciaországban is hasonló az eljárás.
„Azokban az esetekben, amikor az ultrahangvizsgálat felveti a súlyos fejlődési rendellenesség kialakulását, a terhesség orvosi megszakítása javasolt a terhességi kortól függetlenül. A magzati fertőzés jeleit az esetek tíz százalékában ultrahangon is láthatjuk. Ami igazából aggodalomra adhat okot, hogy a parazita különösen kedveli az idegrendszert, és a fertőzött magzat agyában kis gócokat képezhet, amelyek születés után károsan befolyásolhatják az idegrendszeri fejlődést és súlyos epilepsziát, illetve mentális retardációt okozhat. Amennyiben olyan helyen vannak, ahol akadályozzák az agyvíz keringését, már a születés előtt kialakulhat vízfejűség. Ami komplikálja a helyzetet, hogy például a szemet érintő chorioretinitis, ami súlyos látáscsökkenést vagy vakságot okozhat, csak születés után, néha csak késő gyermek- és kamaszkorban diagnosztizálható. Ezért az érintett gyerekeket születésük után még évekig kezelni és követni kell” – részletezi a szülész-nőgyógyász.
A WHO felhívja arra is a figyelmet, hogy „a terhesség alatt vagy közvetlenül a terhesség előtt bekövetkező toxoplazmafertőzés különösen súlyos is lehet, vetélést vagy halva születést is okozhat”.
Ha a kismama megfertőződik, hogyan kezelik?
Ha időben fedezik fel a betegséget és megkezdik a szükséges kezelést, csökkenteni lehet a szövődmények súlyosságát.
„Azokban az országokban, ahol nincs prenatális szűrés, a veleszületett toxoplazmózis csak a születés után derül ki, és csak ekkor kezdődhet meg a szükséges antibiotikum-kezelés a gyermeknél. A szakmai irodalom eredményei azt mutatják, hogy a korai, már terhesség alatt elkezdett antibiotikum-kezelés hatékonyan csökkenti a születés utáni tünetek súlyosságát, főleg ami az ultrahangon nem látható chorioretinitist illeti” - mondja Gábor Petra.
Zsuzsa úgy véli, hogy az ő esetében nem a terhesgondozási rutin részeként végezték el a toxoplazmaszűrést.
„Nem a terhesség miatt szűrtek és vizsgáltak, hanem azért, mert sokat aludtam és képtelen voltam felébredni. A szimptómák váltották ki a szűrést, és nem a terhesség, ahogy annak lennie kellene” – reflektál Zsuzsa.
Az EU-ban nincs konszenzus a szűrésről
„A toxoplazmózis szűrése egyszerű vérvétellel történik, ahol kétféle antitestet vizsgálva (szerológia) megállapíthatjuk, hogy a páciens már átesett-e a betegségen, és védett az új fertőzés ellen, vagy nem védett. Az utóbbi esetben fokozottan vigyáznia kell a terhesség során” – mondja Gábor Petra.
Ezt a terhesség bekövetkezte előtt vagy az első harmadban végzett egyszerű vérvételes védettségi szűrést az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szerint az EU-ban a franciákon kívül Belgiumban és hazánk három szomszédos országában, Szlovéniában, Szlovákiában és Ausztriában végzik kötelezően. (Más források szerint Olaszországban és Portugáliában is így van.)
A nem védett kismamákat Franciaországában, Ausztriában és Szlovákiában ellenőrzik rendszeresen. Az ECDC kiemeli, hogy a franciák rendkívül alapos megfigyelési rendszere szinte egyedülálló Európában, mert magában foglalja a terhes nők szűrését, a nem védett nők terhesség alatti nyomon követését, valamint laboratóriumi megfigyelését a terhesség alatt észlelt és a veleszületett toxoplazmóziseseteknél is – beleértve a tünetmenteseket, akik az esetek kilencven százalékát teszik ki.
Az ECDC 2015-ös járványügyi jelentésében azt írja, hogy a veleszületett toxoplazmózis „tényleges előfordulási gyakorisága az EU-ban (pontos adatok hiányában) nem becsülhető meg”, mert kilenc európai országban egyszerűen nem is szűrik a kismamákat, Ausztria és Belgium pedig hiába szűr, ha adatait nem továbbítja az európai szerveknek.
Magyarországon, Csehországban, Bulgáriában és Németországban nem kötelező a szűrés.
Az ECDC legfrissebb riportja szerint „2018-ban 208 veleszületett toxoplazmózisesetet jelentettek az EU-ban. Az összes megerősített esetek 73 százaléka Franciaországban fordult elő a terhes nők aktív szűrésének köszönhetően.”
Az ECDC adatbázisában szereplő harminc ország egyharmada 2018-ban nulla esetszámot jelentett, míg az ezt megelőző két évben az országok fele nem regisztrált toxoplazmózissal született esetet.
A francia és a többi nemzet számai közötti hatalmas különbség arról árulkodhat, hogy máshol csak az odafigyelés és a szűrés hiánya magyarázza az alacsony esetszámokat.
Hogyan szűrnek a franciák?
Érdemes lenne tehát odafigyelni a francia rutinra, hiszen ők rendelkeznek Európában a legátfogóbb adatokkal a terhesség során fellépő toxoplazmafertőzésről.
„Franciaország 2007 óta rendkívül akkurátus toxoplazmózis-adatbázist vezet, amelybe minden egyes pozitív eset bekerül, így azok is, ahol a magzat és a megszületett gyermek tünetmentes” – mondja Gábor Petra, majd hozzáteszi, hogy a francia terhesgondozás során nemcsak az immunitást vizsgáló vérvétel kötelező, hanem 1992 óta a nem védett kismamák havi – államilag finanszírozott – szűrése is. Így nagyon hamar el tudják kezdeni a kezelést, ha a fertőzés a várandósság alatt következik be.
„Két gyermeket szültem Franciaországban, mindkettőnél nyilvánvaló volt az első vérvételek alkalmával, hogy magas toxoplazmózis-ellenanyagszintem van, hiszen már túl voltam a betegségen” – mondja Zsuzsa.
Az ECDC egy francia orvosi cikkre hivatkozva azt írja, hogy Franciaországban a terhesgondozásban részt vevő és megfertőződött kismamák 79 százalékánál a fertőzés – a szűrésnek és a korai kezelésnek köszönhetően – nem vezetett klinikai tünetekhez az újszülötteknél, és kevesebb mint egy százalékuknál fordult elő születési rendellenesség.
„Mivel a szakképzésemet itt, Franciaországban végeztem, 2008 óta a munkám során többször is volt alkalmam látni, mit okozhat a magzatnál a toxoplazmafertőzés. Soha nem merült fel bennem, hogy megkérdőjelezzem a szűrés létjogosultságát. Úgy gondolom, hogy az egyén szintjén nézve ez etikailag nem is megengedhető. A veleszületett toxoplazmózis maradandó idegrendszeri károsodást okozhat, ami alapvetően megelőzhető. Szűréssel, felvilágosítással és korai kezeléssel kivédhető a súlyos szövődmények kialakulása” – hangsúlyozza dr. Gábor.
(A cikk második részében a megelőzésről lesz szó. Szerda reggel megjelenő írásunkban utánajárunk, miért nem követik a francia rutint más európai országokban, köztük Magyarországon sem.)
