Több mint ötmilliárd forintos nyereséget könyvelt el a MOHU MOL már a hulladékkoncesszió első fél évében. A milliárdos profit mellett kompenzációt is kért a magyar államtól; hogy mire hivatkozva, az titok. A Transparency International eközben bejelentést tett a hatóságoknál, mert nem a közbeszerzési pályázat szerint működik a hazai koncessziós rendszer.
Előnyös szerződést kötött a Mol a magyar állammal, miután egyedüli pályázóként nyert a 35 évre kiírt hulladékgazdálkodási koncessziós pályázaton – erre utal, hogy már az első fél évben 5,6 milliárd forintos nyereséget ért el a hulladékpiacon. Ez több szempontból is furcsa. A kormány azzal indokolta a 35 éves futamidőt, hogy ennyi idő kell ahhoz, hogy megtérüljenek a magáncég befektetései.
Sőt egyes számítások szerint az első 17 évben egyáltalán nem keletkezhetne profit a koncessziós rendszerben. A Mol hulladékos leánycége, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. azonban elképesztő bevételre tett szert a koncesszió indulása, azaz 2023. július 1. óta. A tavalyi évről szóló beszámoló szerint 188 milliárd forintos bevétele volt, amiből 115 milliárdot tett ki a kiszámlázott EPR- (kiterjesztett gyártói felelősségrendszer) díj.
A hulladékkoncesszió sajátossága, hogy a kormány akkor szervezte ki egy magáncégnek a hazai szemétszállítás és hulladékpiac nagy részét, amikor bevezetett egy új díjat, amely háromszorosa a korábbi termékdíjnak.
Utóbbiból évente 80-85 milliárd folyt be az államkasszába, az EPR-ből viszont már évi 240 milliárd forint körül, és nem az államhoz, hanem a MOHU számlájára, így jó üzleti lehetőség lett egy korábban alulfinanszírozott ágazatból.
Olyannyira jó, hogy forrásaink szerint a MOHU-nak vért kellett izzadnia, hogy minél alacsonyabb nyereséget mutasson ki a tavalyi üzleti évben. Ezenkívül egy birtokunkba jutott dokumentum szerint az Energiaügyi Minisztérium talált egy 12,2 milliárd forintos összeget is a Mol koncessziós cégének beszámolójában. Ez a MOHU haszonanyag-értékesítésének az árbevétele, amely a tárca szerint láthatólag nem jelenik meg az eredménykimutatásban.
A nyereség miatt főhet a feje az államnak, mivel nehéz lesz egy esetleges uniós eljárás során bebizonyítani, miért 35 és nem ötéves időtartamra kötötte meg a koncessziós szerződést. Az indok az volt, hogy csak ilyen hosszú idő alatt térül meg a Mol beruházása és lesz nyereséges a rendszer. Egy korábbi számítás szerint az állam úgy kalkulált, hogy az első 17 év veszteséges lesz a MOHU-nak.
Mindezek – az ötmilliárdos nyereség, a profitban nem szereplő 12 milliárdos bevétel – után furcsa, hogy a Mol hulladékos leánycége március végén kompenzációs igényt nyújtott be az állam felé. A koncessziós szerződés szerint a MOHU két okból is jogosult lehet állami kompenzációra: a koncesszió hatálybalépését megelőző, illetve követő jogszabályváltozás miatt. A MOHU az utóbbi, vagyis a 2023. július 1-jét követő jogszabály-módosítás miatt kért pénzügyi kompenzációt. Ezt egy bírósági tárgyaláson erősítette meg az Energiaügyi Minisztérium ügyvédje.
A Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete (MFSZE) fordult közérdekű adatigényléssel az Energiaügyi Minisztériumhoz, hogy közölje, jelentettek-e be kompenzáció iránti igényt a koncessziós szerződésre hivatkozva, illetve hogy amennyiben igen, akkor milyen összegben.
„Az Energiaügyi Minisztérium a közérdekű adatok kiadását megtagadta arra hivatkozással, hogy döntés-előkészítő anyagnak minősülnek” – mondta a Szabad Európának Tóth Ákos, az egyesület jogásza.
Az MFSZE ezt követően a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda segítségével pert indított az Energiaügyi Minisztériummal szemben a közérdekű adatok kiadása iránt. Tóth Ákos szerint a per során a szaktárca elismerte, hogy a koncessziós szerződés alapján jelentettek be kompenzáció iránti igényt. „Jelenleg folyamatban vannak a felek között a tárgyalások, leghamarabb szeptemberre derülhet ki, hogy fizet-e kompenzációt a magyar állam, és amennyiben igen, akkor mennyit” – tette hozzá.
Nagy kérdés, hogy milyen törvény- vagy rendeletmódosítás volt az, ami okot adhatott kompenzációs igény benyújtására. A koncesszió elindulását megelőzően volt ugyan két törvénymódosítás, ezek azonban pozitívan érintették a MOHU-t. A koncesszió elindulását követően nem történt olyan jogszabály-módosítás, amely érintette volna a hulladékpiacot.
„Számomra nem felismerhető az a jogszabály, amely a koncesszort, vagyis a Mol hulladékos leánycégét hátrányosan érintette volna” – mondta a Szabad Európának Szlávik Mónika, az MFSZE elnöke. Szerinte ha az állam fizet, felmerül a tiltott állami támogatás lehetősége. Egy koncessziós rendszerben – főleg olyanban, amelyet 35 évre kötnek – a koncesszornak a kockázatokat is viselnie kell.
„Kormányváltás is lehet, vagy különadót is kivethet a kormány, ahogy a kiskereskedelemben vagy a pénzpiacon megtette. Az üzletláncok és a bankok sem jogosultak kompenzációra” – tette hozzá.
Az Európai Unióban bármilyen formában tilos állami forrásból olyan támogatást nyújtani, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt. Tóth Ákos szerint a tiltott állami támogatáshoz négy feltételnek kell együttesen fennállnia: a támogatás állami erőforrásokból származik; előnyöket biztosít egy vagy több vállalkozásnak; torzítja vagy torzíthatja a versenyt; és hatással van az uniós országok közötti kereskedelemre.
„Az állami szuverenitás lényege éppen az, hogy amennyiben az állam megtartja az Alaptörvény, az uniós jogrend, illetve a nemzetközi jog által szabott kereteket, akkor nem köteles senkit sem kompenzálni az általa alkotott jogszabályokért, akkor sem, ha valakit kedvezőtlenül érint” – tette hozzá.
Tóth Ákos szerint egy állam tehát nem igazíthatja ahhoz a jogalkotását, a közhatalom gyakorlását, hogy az adott jogszabály vajon okoz-e némi bevételkiesést a vele szerződésben álló gazdasági szereplőnek, ellenkező esetben ugyanis lényegében a gazdasági szereplővel megkötött szerződés gúzsba kötné az állam hatalmát, a gazdasági szereplő diktálhatna, hogy milyen jogszabályokat alkosson vagy ne alkosson meg.
Nyilvánvaló, hogy az a gazdasági szereplő, amelynek az állammal megkötött szerződése biztosítja, hogy még a jogalkotás folytán bekövetkező hátrányok esetén is megillesse kompenzáció, jelentős előnyben van más piaci szereplőkkel szemben, hiszen a bekövetkező jogszabályi változások tekintetében szinte nincs üzleti kockázata. Tóth Ákos szerint ez azért torzítja a versenyt, mert más gazdasági szereplők nem bírnak ilyen kiváltsággal, maguk viselik a jogszabályváltozások hátrányait, költségeit.
Az MFSZE már bejelentést tett az Európai Bizottság felé tiltott állami támogatás gyanújával összefüggésben. A most az Energiaügyi Minisztériummal szemben indított perben megszerzett adatokról is tájékoztatni fogja a bizottságot.
A Transparency International Magyarország eközben a Közbeszerzési Hatósághoz fordult. A hulladékkoncesszióra irányuló beszerzési eljárás kiírásában és az állam és a Mol között létrejött koncessziós szerződésben egyaránt szerepel, hogy a koncesszió nyertesének meg kell vásárolnia több állami céget.
Ezek között van az állami kukaholdingnak becézett Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t és az NHSZ Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft. Előbbi a számlázást csinálta, míg utóbbi a településeken keletkező szemetet szállította el, vagyis a kukákat ürítette ki.
Összesen 17 társulat végezte a munkát, amelyeknek tulajdonosai az önkormányzatok voltak, és az állam. Ezeket mind meg kellett volna vennie a MOHU-nak. A határidő lejárta előtt egy hónappal lépett életbe azonban a hulladéktörvény módosítása, amely kizárólagos állami tulajdonban álló cégként hivatkozik az NHKV-ra, a koncessziós szerződést azonban nem módosították.
A 17 települési hulladékgazdálkodási cégből 14 társaságot vásárolt meg a Mol koncessziós cége, a MOHU Zrt. A 17 NHSZ-ből egy maradt az eredeti tulajdonosnál, két cégben pedig kisebbségi részesedése lett csupán a MOHU-nak. Az ÉBH Észak-Balatoni Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. tulajdonosai változatlanul a környező települések önkormányzatai.
Az NHSZ Kétpó Hulladékgazdálkodási Kft. 45 százaléka a helyi önkormányzatok tulajdonában van, 15 százalékot Szolnok városa jegyez, míg a fennmaradó negyven százalékot az NHSZ Zounok Zrt. Utóbbinak vette meg csupán a 49 százalékát a MOHU.
A TI Magyarország szerint mintegy négymilliárd forintot érintenek a tranzakciók.
A Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója által jegyzett beadvány rámutat arra, hogy új közbeszerzési (jelen esetben koncessziós beszerzési) eljárást kell lefolytatni, ha lényegesen módosulnak a feltételek. A törvény értelmében a módosítást mindig lényegesnek kell tekinteni, ha olyan feltételeket határoz meg, amelyek ha előzetesen ismertek lettek volna, más szereplők részvételét valószínűsítették volna.
Ligeti szerint nem vitás, hogy a Molon kívül több más hulladékipari szereplőt érdekelhetett volna az amúgy a 35 éves tartam miatt eleve gyanús koncessziós kiírás, ha tudható lett volna, hogy végül mégsem kell milliárdokat elkölteni a kukaholding megvásárlására.
A korrupcióellenes civil szervezet azért fordult a Közbeszerzési Hatósághoz, mert meggyőződésük szerint az állam irreális feltételekkel távol tartotta a Mol lehetséges versenytársait, majd az – így egyszemélyesre zsugorított versenyt megnyerő – olajipari óriáson nem kéri számon a koncessziós kiírásban foglalt követelményeket. „Ez nemcsak hogy nem elegáns, de kifejezetten törvénysértő is” – összegezte Ligeti.
Kerestük a MOHU-t és az Energiaügyi Minisztériumot is, de nem válaszoltak.
