Humanitárius válságot okoznak Izrael pusztító légitámadásai Libanonban, ahol az elmúlt hetekben mintegy egymillióan kényszerültek elhagyni a lakóhelyüket. Bejrútban emberek ezrei alszanak a strandokon és az utcákon.
Mahmud egy pokrócon tölti az éjszakákat feleségével és kétéves fiával a libanoni főváros, Bejrút egyik strandján. Ők is aközé a több tízezer ember közé tartoznak, akik Bejrútban kerestek menedéket, miután elmenekültek az izraeli légitámadások elől. „Azért jöttünk Bejrútba, mert úgy gondoltuk, hogy a város biztonságosabb, de most itt alszunk a tengerparton, semmink nincs” – mondta. Családjával a dél-libanoni Gazijeh városából menekült, az egyik legsúlyosabban érintett területről, miután az izraeli légicsapások megrongálták az otthonukat. Felszálltak egy tömött buszra három hátizsákjukkal, és húszórás út után megérkeztek Bejrútba.
Izrael dél-libanoni szárazföldi inváziója és folyamatos légicsapásai az Irán által támogatott síita fegyveres szervezet, a Hezbollah ellen hatalmas áldozatokat követeltek a civilektől. Libanoni tisztviselők szerint több mint 1100 ember halt meg azóta, hogy Izrael szeptember 23-án megkezdte légicsapásait. Mintegy 1,2 millió ember, a lakosság ötöde kényszerült elhagyni a lakóhelyét, ami az ország történetének legnagyobb kitelepítése.
Bejrútban iskolákat, egyetemeket, mecseteket, sőt még futballstadionokat is átalakítottak menedékhellyé, ezreknek azonban még így sincs hova menniük, és strandon, parkban, tereken vagy az autójukban alszanak.
Mahmud és családja az elmúlt négy napot a bejrúti El Manara strandon töltötte, és a helyiek élelmiszer-adományaiból éltek. „Nem tudjuk, mit tegyünk, minden menedékhely tele van” – mondta Mahmud. Attól tartanak, hogy hamarosan ott sem maradhatnak. Bejrút sűrűn lakott, mintegy 2,5 milliós város, amelynek egyes részeit romba döntötték az izraeli légicsapások. „Rettegünk. Mindennap egyre közelebb robbannak a bombák, de nem tudjuk, merre menjünk tovább” – tette hozzá.
Humanitárius válság
A libanoni ügyvezető kormány, amelyet túlterhel a kitelepítés mértéke, már most is nehezen tud segíteni a rászorulókon. A menedékhelyek zsúfoltak, annak ellenére, hogy a helyi hatóságok mintegy ötszáz iskolát alakítottak át ideiglenes szállássá.
Az ENSZ élelmezési segélyekkel foglalkozó Világélelmezési Programja vészhelyzeti műveletet indított, hogy élelmiszert biztosítson annak a több mint egymillió embernek, akiket érint az izraeli támadások fokozódása Libanonban. A szervezet – amely szerint pattanásig feszült a helyzet Libanonban – közölte, hogy országszerte ételt és készpénzt oszt a menedékhelyeken.
Izrael október 1-jén szárazföldi inváziót indított Dél-Libanon ellen, ami valószínűleg súlyosbítja a közel-keleti országban kialakult humanitárius válságot. Az izraeli hadsereg elrendelte több tucat dél-libanoni település kiürítését, miután a 2006-os, Hezbollah elleni háború óta először átlépte a határt.
„Senki sem érzi magát biztonságban”
Bejrútban, a Közel-Kelet harmadik legnagyobb városában is több ezer ember kényszerült elhagyni az otthonát, mivel az izraeli légierő a város egyes részeit is bombázza. Köztük van Marija, egy banki alkalmazott, akinek a városon belül már kétszer költöznie kellett a bombázások miatt. „Múlt héten én, az anyám és a nővérem eljöttünk a lakásunkból, mert légicsapás ért egy mindössze két utcával arrébb lévő épületet. Most rokonoknál lakunk a város másik részén, de senki sem érzi magát biztonságban” – mondta a 27 éves nő, aki Bejrút központjában lakott.
A Hezbollah – amelyet az Egyesült Államok és fegyveres szárnyát az Európai Unió is terrorszervezetnek tart – Bejrút déli külvárosaiban építette ki egyik fellegvárát.
Lakóházakból álló tömböket érnek az izraeli légicsapások, Bejrút déli része már nagyrészt üres, a lebombázott épületekkel és törmelékkel borított utcákkal szellemvárosra emlékeztet.
Marija azt mondta, látta, hogy néhány menekült Bejrútban szállodákba és üres épületekbe tört be, hogy menedéket találjon. „Nem kapcsolhatjuk le a villanyt a lakásunkban, különben valaki megpróbál betörni. Bejrútban káosz van, nincs biztonság, az emberek nem tudják, mi következik.”
„Ez most más”
Manal, a kétgyermekes anya még nem költözött el a Bejrút központjában, a Burdzs Abi Hajdar negyedben lévő lakásából, de attól tart, hogy csak idő kérdése, mikor kényszerül menekülni. „Minden este összepakoljuk a csomagjainkat a biztonság kedvéért. Állandóan halljuk robbanni a bombákat. Remeg a föld a lábunk alatt” – mondta a negyvenéves vegyésznő.
Néhány barátja és rokona a Bejrút feletti hegyekbe menekült, hogy biztonságot keressen, de a bombázás oda is követi őket.
Manal szemtanúja volt a 2006-os izraeli–Hezbollah-háborúnak, amelyet az váltott ki, hogy a libanoni fegyveresek elraboltak két izraeli katonát. A 34 napos konfliktusban a Hezbollahot és a civil infrastruktúrát célzó izraeli légitámadások több mint 1100 embert öltek meg Libanonban. „Éltem már át háborúkat, de ez most más. Nincs biztonságos hely. Az egész ország ostrom alatt áll” – tette hozzá Manal.
