Milyen állapotban van Landerer egykori nyomdája, ahol a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot nyomtatták? Miért kellenek gondolkodó emberek egy, a tanári hivatásáról már lemondott pedagógus szerint? Mit mondott Navalnij, amikor rájött, hogy Novicsokkal akarták megmérgezni? Mit írt az ukrajnai háborúban életüket feláldozó lányokról és nőkről az az ukrán szanitéc, aki pár héttel a 30. születésnapja előtt halt meg, mert mentőautóját eltalálta egy orosz gránát? Válaszokért nézze meg a hét legnépszerűbb videóit és képgalériáit egy helyen!
Március 15. alkalmából ellátogattunk a Szabad Sajtó udvarba. A képek magukért beszélnek, ezért kommentár nélkül mutattuk meg, milyen állapotban van az épület, ahol a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot nyomtatták, ahol Landerer nyomdája volt, ahol a Batthyány-kormány tartott minisztertanácsi ülést, és ahol Arany és Vörösmarty lakott. Pedig elvileg ez egy kiemelt beruházás:
Hogyan ünnepeltük március 15-ét a múlt században? Más üzenettel, valamikor kokárda és valódi ünnepség nélkül, tiltva és munkanappá lefokozva, a forradalmi ifjúsági napok keretében csak a Tanácsköztársaság 1919. március 21-i kikiáltásának és az 1945. április 4-i felszabadulás ünneplésével együtt emlékezhettek meg elődeink március 15-ről. Március 15-én a Fortepan képeiből válogattunk:
Nem 1848, hanem 2023. március 15-én tartották a Szabadságmenetet a Civil sugárút záróeseményeként, ahol az oktatás és az egészségügy terén is reformokat követeltek a felszólalók:
„Gondolkodó embereket kell nevelni, ez a legfontosabb. Ha gondolkodik, akkor önmagáról is gondolkodik, és iszonyú fontos lenne önismerettel foglalkozni, mert akkor boldog lesz. A boldog emberekkel általában nincs baj. Akik nyugodtan léteznek és élnek, azokkal tök jól alakul mindig a világ. A boldogtalan akar háborúzni, a boldogtalan acsarkodik, a boldogtalan követeli mindenki máson számon a saját boldogtalanságát. Boldog emberrel jó lenni” – vallja Simkó Edit, akivel még azelőtt készítettünk interjút, hogy lemondott volna tanári állásáról:
Múlt hét végén adták át az Oscar-díjakat. Dokumentumfilm kategóriában a Berlinben mérgezéssel kezelt Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikusról szóló mozi nyert. „A férjem csak azért van börtönben, mert elmondta az igazságot. A férjem csak azért van börtönben, mert megvédte a demokráciát. Alekszej, arról a napról álmodom, amikor szabad leszel, és az országunk is szabad lesz” – mondta Navalnij felesége, Julija Navalnaja a színpadon Daniel Roher rendezőhöz csatlakozva az Oscar-díj átvételekor. Daniel Roher 2020-ban kezdett el dokumentumfilmet forgatni Navalnijról, amikor épp Berlinben kezelték Novicsok-idegmérgezéssel. Bár a Kreml szóvivői tagadják, hogy Vlagyimir Putyinnak köze lenne a mérgezéshez, a bebörtönzött ellenzéki mégis hozzá köti. A Navalnij című dokumentumfilm a korrupcióellenes aktivistát és csapatát követi nyomon, ahogy megpróbálják kideríteni, ki állt a gyilkossági kísérlet mögött. A Sundance-en elismert, majd a dokumentumfilmes Oscart is elnyerő film rendezője arról beszélt, hogy a forgatás alatt tisztában volt azzal, hogy valami rendkívülit rögzítenek a kameráik.
Közben az ukrajnai háborúban mindkét oldalon nagy veszteségek vannak. Az ukrán Jana Riklicska korábban egy informatikai cégnél dolgozott, de a háború kitörése után jelentkezett szanitécnek. A bahmuti fronton ápolta a sebesült és haldokló ukrán katonákat. Itt érte a halál is március 3-án, amikor mentőautóját eltalálta egy orosz gránát. Április 2-án lett volna harmincéves. Korábban a háborúban elesett nőkről azt írta: „Ha igazi hősnőket kerestek, emlékezzetek rájuk.”
Az ukrán szanitécek naponta akár tíz sebesült katonát is ellátnak a Donyecki területen lévő rögtönzött kórházban. A csapat kimerült tagjai azt mondják, hogy kísértik őket azok az életek, amelyeket nem tudtak megmenteni:
