Amikor Nika Sztrelecaját és édesanyját az orosz hadsereg elüldözte kelet-ukrajnai otthonából, nem sok mindent tudott magával vinni.
De a tehetség utazik, és úgy tűnik, megmarad.
Közel egy évvel később a hétéves kislány más ukrán menekültekkel együtt él egy átalakított szállodában a fekete-tengeri bolgár kikötővárosában, Várnában.
Nika a festményein keresztül igyekszik feldolgozni a háború hatásait.
Az eredmények ugyanolyan drámaiak, mint az a felfordulás, amely őt és több millió más ukrán állampolgárt kényszerített arra, hogy elhagyja hazáját, amióta Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly februárban megindította az inváziót.
Nika festményeire először tavaly ősszel figyelt fel a Szabad Európa, amikor ellátogatott a Zarja-komplexumba, ahol Nika és édesanyja több tucat más háborús menekülttel lakik.
Pár ukrán gyermek festményei lógtak felakasztva egy zsinórón a teraszon, háttérben a szürke, őszi égbolttal.
Nika festményei azonban kiemelkedtek a többi közül.
Nikát már jóval a háború előtt Ukrajna egyik legnagyobb festőcsodájaként emlegették, tehetségét Londontól Los Angelesig, Versailles-tól Bécsig művészeti díjakkal ismerték el.
Szerepelt a 25 legnagyobb tehetség között az Ukrajnában kiadott Gyermektehetségek enciklopédiája című könyvben. Egyéni kiállításai voltak Ukrajna-szerte, valamint Japánban is.
Bulgáriában is több elismerést kapott.
Az orosz invázió megindulása után néhány nappal Nika és édesanyja több mint ezer kilométerre menekült, Bulgáriában talált menedékre.
Édesanyja, Tetyana Ohrimenko legalább 13 országot sorol fel, ahol Nika műveit kiállították.
Ohrimenko maga is művész, és rajzot tanít.
A háború kitörése előtt több mint 250 gyereket tanított dnyiprói műtermében.
„Nika ecsetek, festékek, ceruzák és vásznak között nőtt fel. Festmények között nőtt fel. Mindig olyan emberek vették körül, akik festettek – nyilatkozta Nika édesanyja a Szabad Európa bolgár szolgálatának. – Azt hiszem, ez befolyásolta a vágyát, hogy ő is művész legyen.”
Anya és lánya a háború első napjaiban menekült el Dnyipróból.
Kezdetben egy szállodában helyezték el őket az Aranyparton, Bulgária fekete-tengeri üdülőkörzetében, Várnától északra.
Nagy örömükre több olyan gyermek családját is ugyanabban a szállodában helyezték el, akiket Ohrimenko tanított dnyiprói stúdiójában. Mindannyian újra elkezdtek festeni.
A szállodában lakó többi gyermek csatlakozott hozzájuk, ami balzsamként hatott a sokak által átélt lelki fájdalomra, és lehetővé tette, hogy Nika ismét a művészetével foglalkozhasson.
A bolgár kormány az ukrán menekülteknek nyújtott támogatás kezdeti időszakát követően szerényebb szállásokra helyezte át az Aranypartról az átalakított Zarja szállodában Nikát, édesanyját és más menekülteket. Nem látják el őket élelemmel, így sokan az adományozók és önkéntesek segítségére szorulnak.
Az egyik ilyen csoport, a Nyitott Szív Alap nevű bolgár jótékonysági szervezet önkéntese rábukkant Nika néhány festményére a Zarjában. Több tucat festménye lógott a közös helyiségben, és nagy hatással voltak rá.
Végül Nika és néhány másik gyerek beiratkozhatott egy rajzkurzusra egy bolgár–ukrán kulturális központban, amelyet a Nyitott Szív Alap támogat.
Ohrimenko önkéntes tanár lett a központban.
Nika édesapja, aki egészségügyi dolgozó, több százezer társával együtt kelet-ukrajnai szülővárosukban, Dnyipróban maradt.
A Nyitott Szív Alapítvány februárban kiállítást szervez Nika festményeiből az orosz invázió első évfordulója alkalmából, amely több tízmillió ukrán, köztük a hozzá hasonló gyerekek sorsát változtatta meg.