Két éve háború, halál, nyomor és pusztulás sújtotta Gáza 2 millió lakosát. Két éve a háborúról, a veszteségekről és – mégis, mindezek ellenére – az elpusztíthatatlan reményről szólt sok palesztin család élete. A Reuters egy ikerpár történetét mutatja be, akik már a háborúba születtek. Az alig két esztendős palesztin ikreknek, Uday és Hamza Abu Odahnak eddig csak a háború jutott, a békét még nem ismerhették meg, amit most talán a gázai tűzszüneti megállapodás, mint a háború vége felé tett első lépés, mégis elhozhat nekik.
„Attól félünk, hogy ez a háború soha nem fog véget érni”
Uday és Hamza 2023. november 2-án látták meg a napvilágot, alig egy hónappal azután, hogy a Hamász terrortámadására válaszul Izrael háborút indított Gáza ellen. Azóta az egyik bombázásban romba dőlt a házuk és hol az utcán, hol menekülttáborok sátraiban élnek. Édesapjuk életét vesztette egy izraeli légicsapásban amikor élelmiszersegélyért ment. Két bátyjuk megsebesült. Az ikreknek gyakran éhesen kell álomra hajtaniuk a fejüket, édesanyjuk sokat aggódik értük, mert betegesek, és állandó félelemben élnek az izraeli támadások miatt.
A család most, 2025 októberében egy, menekültektől zsúfolt tengerparti táborban él, sorstársaik szinte állandó sírása, az utcai árusok kiabálása és a rakéták megsemmisítő zúgása közepette. Az édesanya, Iman más jövőt szeretne fiainak: békét, ételt, otthont és iskolát. A Reutersnek azt mondja, a fiúk már most is traumatizáltak, lassan fejlődnek, és attól tart, hogy ha folytatódnak az izraeli támadások, ők - és a gázaiak új generációja - még több kárt szenvedhetnek el testileg, lelkileg. „Attól félünk, hogy ez a háború soha nem fog véget érni”.
Öröm és bánat, remény és veszteség
Az ikrek szülei még a háború kezdetén elmenekültek a frontvonal mellől, egy zsúfolt iskolában találtak menedéket. Amikor Iman vajúdni kezdett, gyalog kellett a kórházba mennie, mert már nem volt üzemanyaguk. A kórházban még a szülészeti osztály is tele volt sebesültekkel.
„Gyalog mentem az Al-Nasszer kórházba szülni. Lementem a lépcsőn, és már vajúdtam, elfolyt a magzatvizem, és nem volt senki, aki vigyázott volna rám, senki a férjemen kívül” - mondja Iman.
Rakétacsapások és a tömeg jajveszékelésének hangjai keveredtek az újszülöttek sírásával - emlékszik vissza Mohammed Salem, a Reuters fotósa, aki aznap ott dolgozott. „Az orvosok és a kórteremben lévő betegeket egyszerre szállta meg az öröm és a bánat, a veszteség és a remény érzése” - meséli.
Az újszülöttek 3-3 kilogrammot nyomtak akkor. Izrael a háború kezdetén leállított minden segélyellátmányt a Gázai övezetbe. Amikor az ikrek születtek, már hiány volt tápszerből.
„Körbejártam a szülészeti osztályon az ott fekvő nők között és könyörögtem, adjanak anyatejet”- meséli Iman. Mivel újabb és újabb sebesülteket hoztak a szülészeti osztályra, a nőnek és ikreinek még aznap át kellett adniuk a kórházi ágyat és el kellett hagyniuk a kórházat. Visszagyalogoltak hát az ikrekkel a karjukban az egy kilométerre lévő óvóhelyre.
Egy hónap alatt 9000 palesztin áldozat
A háború, a több évtizedes konfliktus legújabb és legvéresebb epizódja azután tört ki, hogy a Hamász fegyveresei 2023. október 7-én megöltek 1200 embert és mintegy 250 túszt ejtettek. Az ikrek november 2-i születéséig már több mint 9000 ember halt meg Gázában - közölték aznap a helyi egészségügyi hatóságok. Izrael katonai válasza, amelynek deklarált célja a Hamász megsemmisítése, immár két éve tart, és a helyi egészségügyi hatóságok szerint több mint 67 ezer palesztin életét követelte eddig.
A Földközi-tenger partján fekvő keskeny, sűrűn lakott enklávé szinte minden lakóját elűzték otthonából, és városokat tettek a földdel egyenlővé az izraeli támadások. Izrael azt állítja, hogy igyekszik elkerülni a civil infrastruktúrákat, de a Hamász a polgári lakosság között rejtőzik, és a hadsereg ott csap le a csoportra, ahol az felbukkan. A Hamász tagadja, hogy a civilek között bujkálna.
Végtelen menekülés az élet
Az ikrek első telén a Nasszer kórház került az izraeli katonai műveletek célpontjába, ami annak az iskolának a közelében volt, ahol a család menedékre lelt korábban. El kellett hagyniuk óvóhelyüket és a biztonságos zónává nyilvánított Mawasi tengerparti területen kötöttek ki. A Nasszer kórház elleni támadás miatt több ezer ember menekült el Hán Júniszból Rafah és Mawasi felé.
A tél kemény volt a sátorban, a hőmérséklet éjszaka csak néhány fokkal maradt a fagypont fölött. A tengerparti menekülttáborban nem volt sem csatornarendszer, sem tiszta víz. A gyerekek hasmenéstől szenvedtek. Mivel pelenkájuk nem volt, Iman mosható és újra felhasználható ruhaszalagból és műanyagzacskókból fabrikált az ikreknek, akiknél így is sebek és kiütések alakultak ki.
Közben egyre nehezebb volt élelmet találniuk. Iman azt meséli, férje, Ayman akkor vesztette életét egy izraeli légicsapásban, amikor épp élelmiszersegélyért ment volna. „Éhesek voltunk. Nem volt semmi ennivalónk. Amikor kiment, repesz találta el a nyakát, és azonnal meghalt. Mi volt a hibája? Ételért ment a gyerekeinek" - mondja a nő.
Amikor januárban tűzszünetet hirdettek, Iman és a gyerekek visszatértek a félig romokban álló családi házukba. Emberek százezrei tértek velüj együtt haza akkoriban a déli területekről. A tűzszünet azonban rövid ideig tartott, és Izrael márciusban újraindította a katonai műveleteket. Ismét menekülniük kellett. Sátor nélkül a Nasszer kórház melletti utcán éltek néhány hétig, mielőtt visszaköltöztek Mawasiba.
Végtelen éhezés az élet
Egyre többen éheztek Gázában, ahogy a segélyek teljes blokádja életbe lépett. Elsoványodott gyerekek képei járták be az internetet, és több százan haltak meg vagy sebesültek meg, amikor élelemhez próbáltak jutni. Iman gyógynövényekből főzött teába mártogatott kenyérrel etette ikreit, akik éhesen és rémülten motyogtak álmukban, vagy ébredtek fel sírva éjszaka, meséli a nő.
Udaynak és Hamzának májusban, 18 hónapos korukban el kellett volna kezdeniük járni, és bár Uday tett is néhány lépést, Hamza még mindig csak kúszott. Egy orvos azt mondta Imannak, hogy kalciumhiányban szenvednek, ami késlelteti a fejlődésüket.
„Most éppen sétálniuk és játszaniuk kellene a többi gyerekkel, de az alultápláltság és a szörnyű körülmények miatt nem tudnak megfelelő tempóban fejlődni. Sem egészségesen, sem változatosan nem tudnak étkezni; nincs gyümölcs vagy zöldség, nincs tej, nincs tápszer, nincs pelenka" - sorolja egy orvos.
A most már majdnem kétéves ikrek még mindig alig tudnak járni, és csak néhány szót tudnak kimondani a „mamá”-n és a testvéreik nevein kívül. Legidősebb húguk, a 20 éves Hala tölti velük a legtöbb időt - játszik velük, segít nekik járni, eteti és lefekteti őket. Iman a fiai fürdetéséhez ugyanazt a vödröt tudja csak használni, amelyben a ruhákat is mossa, a vizet pedig edényekben hozza a tábor másik végéből.
Két év háború, két év hontalanság, két év rettegés
A Gázaváros elleni újabb izraeli támadássorozat miatt újra több százezer ember menekült délre, a Mawasiban található menekülttábor is túlzsúfolttá vált. Nem jut elég orvos, ápoló, élelmiszer és tiszta víz ennyi menekültnek, akik között Iman kisfiai mellett nagyon sok a gyermek.
„Féltjük a gyerekeket. Féltjük, hogy milyen károkat okoz nekik a háború, amiben már két éve élnek. Mert két éve másról sem szól az életük, csak a háborúról, a hontalanság, a rettegésről, az éhezésről. Egyszer vége kell, hogy legyen. Remélem, hogy a gyermekeink egyszer még lehetnek gyerekek, játszhatnak szabadon a parkokban, járhatnak iskolába, megélhetik azt is, milyen gyermeknek lenni a békében" - mondja Iman.
Most, hogy az izraeli kormány ratifikálta Donald Trump tűzszüneti tervét, mindenki abban reménykedik, ez alkalommal a tűzszünet tartós lesz, és elhozza a gázai háború végét is.