Az ukrán agráráruk behozatalának és tranzitjának magyar és lengyel tilalma sokként érte Brüsszelt, pedig nem kellett volna. Keleti tagállamok többször figyelmeztettek a vámmentes ukrán import negatív hatásaira, de az ügy jól mutatja az Ukrajna melletti európai szolidaritás korlátait is.
Lengyelország Ukrajna egyik legfőbb támogatója az Európai Unióban, amióta csak Oroszország tavaly megindította totális invázióját. Menekülteket fogadott be, és megkönnyítette a háború elől menekülők eljutását a kontinens és a világ más pontjaira. Keményen lobbizott az ország EU-tagjelöltségéért, újabb és újabb szankciókért, illetve a fokozott fegyverszállításokért. Bár vannak bizonyos történelmi sérelmek Varsó és Kijev között, minden bizonnyal a barátság és a szorosabb kötelékek korszaka kezdődött meg.
Miközben Lengyelország minden egyes, Ukrajnát érintő ügyben rendkívül markáns álláspontot képvisel az EU-n belül, gyakran kér számon egyes tagállamokat bizonyos támogató intézkedések akadályozása miatt. Magyarország lépése senkit nem lepett meg, azonban az, hogy Lengyelország is így cselekedett, ironikus vagy egyenesen szórakoztató sok olyan EU-diplomata szemében, aki már megszokta a Varsótól érkező kioktatást az utóbbi évben az Ukrajna melletti szolidaritás szükségességével kapcsolatban.
Tehát miért történt mindez? A lengyel–ukrán politikai közelség nagy valószínűséggel túl fogja élni a vitát, de ez a repedés első jele. Lesz még több ilyen is, két okból mindenképp. Az első időben korlátos: Lengyelországban ősszel parlamenti választások lesznek, és rendkívül éles a verseny, a kormányzó Jog és Igazságosságra (PiS) 2015-ös hatalomra kerülése óta most vár majd először valódi kihívás. A párt az elmúlt időszakban a vidék támogatására alapozta politikai sikerét. Másként fogalmazva: a szavazás szempontjából igen fontos csoportnak számító farmerek elégedettségének megőrzése igen lényeges a kormány számára. Már pusztán az a tény is jól demonstrálja ennek fontosságát, hogy Henryk Kowalczyk agrárminiszter előző hónap végén lemondani kényszerült az olcsó ukrán gabonaimport miatt kirobbant gazdatüntetések hatására.
A másik ok az ukrán EU-integrációs folyamattal van összefüggésben. Mint már említettük, tavaly Lengyelország volt a legnagyobb támogatója a tagjelöltség megadásának, illetve keményen fog küzdeni a csatlakozási tárgyalások minél előbbi megindításáért is. A bővítéspolitikával foglalkozó tisztségviselők ugyanakkor attól tartanak, hogy Varsó a folyamat előrehaladásával kevésbé lehet majd segítőkész ezen a területen. Megjegyezték, hogy Németország is keményen alkudozott a 2004-es bővítési forduló előtt a kelet- és közép-európai államokkal, hogy ipara a lehető legnagyobb hasznot húzhassa a belépésükből, Szlovénia pedig a tengeri határok rendezése miatt késleltette Horvátország felvételét, jól tudva, hogy klubtagként lényegesen jobb pozícióból tárgyal Zágrábnál.
Ehhez kapcsolódóan: Bírálja Ukrajna és az EU az ukrán gabonaimport magyar és lengyel betiltását
Tényleg készen áll Lengyelország és a többi, viszonylag szegényebb régióbeli tagállam arra, hogy feladja az EU-tagságból fakadó előnyök egy részét Ukrajnáért, egy sokkal nagyobb és szegényebb szomszédért, amelynek rengeteg anyagi támogatásra van szüksége? Készen állnak arra, hogy hozzájáruljanak az EU költségvetéséhez azt követően, hogy évtizedeken át nettó kedvezményezettek voltak, mivelhogy nagy összegeket kellene majd átirányítani az ukrajnai régiók és gazdák számára? Ez az idő még nem jött el, de el fog, amint Kijev egyre közelebb kerül a blokkhoz, és a mostani vita a jövőbeli konfliktus előfutára lehet.
Hogyan lehet megoldani a problémát? A kereskedelempolitika közösségi hatáskör, ami azt jelenti, hogy az egyes tagországok nem hozhatnak olyan egyoldalú lépéseket, mint Lengyelország és Magyarország. Az Európai Bizottság intézkedéseket helyezett kilátásba, ezek jó eséllyel kötelezettségszegési eljárások lesznek, azaz Budapestet és Varsót az Európai Bíróság elé citálhatják. Amennyiben a törvényszék a két állam ellen ítél, komoly pénzbírságok kiszabására is sor kerülhet. Ez az eljárás azonban hónapokig tarthat, míg az elrendelt importtilalmak csak június végéig hatályosak, így elképzelhető, hogy Brüsszel inkább félre fog nézni ezen időszakban, ahelyett hogy beleállna egy hosszú jogi csatározásba. A lengyel és a magyar kormány azzal is érvel lépései jogossága mellett, hogy a kereskedelempolitika biztonsági klauzulája erre teret nyit közegészségügyi veszély esetén, márpedig szerintük az emberi fogyasztásra szánt ukrán gabona egy részéhez takarmánygabonát kevertek.
Egyelőre nem tudni, hogy az állítás igaz-e, de az érvelés megnyithatja az utat egy kompromisszum előtt, amelynek keretében feloldhatnák a behozatal tilalmát a gabona kivételével minden más agrártermékre vonatkozóan, vagy akár jóváhagyhatnák a gabona tranzitját is, ha fel tudnak állítani valamilyen hatékony mechanizmust annak biztosítására, hogy a szállítmányok nem maradnak az EU piacán. Emellett persze az is lehetséges, hogy Varsó és a többiek csak több kompenzációs forrást akarnak kisajtolni Brüsszelből. Az Európai Bizottság márciusban összesen 56,3 millió eurót különített el az érintett farmerek számára, elsősorban Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában, közben zajlik az ennél nagyobb volumenű támogatási csomagok előkészítése.
A puding próbája azonban már e hét szerdán eljöhet, a huszonhét tagállam nagykövetei ugyanis ekkor fognak tárgyalni az ukrán termékek kvóta- és vámmentességének egy évvel való meghosszabbításáról. Sokan úgy vélték, hogy ez puszta formalitás lesz, de a helyzet már nem ez. A kereskedelmi ügyekben nincs szükség egyhangú döntéshozatalra, csak minősített többségre, azaz a tagállamok legalább 55 százalékának (azaz nagyjából tizenöt országnak) szükséges a támogatása, amennyiben ezek a teljes EU-s lakosság legalább 65 százalékát képviselik. Az EU soros elnöki tisztségét jelenleg betöltő Svédország magabiztosnak látszik azt illetően, hogy ez meglesz, ugyanakkor szeretne is valamifajta konszenzusra jutni ebben a kényes kérdésben. Akárhogy is, a helyzet feszültebbé válhat idővel, minthogy az Ukrajna melletti szolidaritásnak ára van, még az ország legszorosabb támogatói számára is.
