Miközben odahaza előválasztások zajlottak, Franciaországban is szavazásokkal foglalkoztunk. Mert itt, ha nem is parlamenti, de iskolai-óvodai választásokról szól minden évben az ősz eleje. El is határoztam, hogy be fogom mutatni, hogyan szoktatják hozzá a gyerekeket már az általános iskola alsó tagozatában ahhoz, hogy gyakorolják demokratikus jogaikat, kötelezettségeiket.
Alighogy megkezdődik az új tanév, a gyerekek üzenőfüzetei megtelnek az iskolai szülői szövetségek brossúráival. A különböző értékek köré szinte pártszerűen csoportosuló egyesületek először új tagokat toboroznak, aztán pár héttel később már küldik is a kampányanyagaikat.
Iskolánként változó, hol milyen szövetségek léteznek, de a két legnagyobb országos tömörülés a Szülők Tanácsának Szövetsége, azaz az FCPE (Fédération des conseils de parents d'élèves) és az Állami Oktatásban Részt Vevő Diákok Szüleinek Szövetsége, azaz a PEEP (Fédération des parents d'élèves de l'enseignement public), akik azért versengenek, hogy minél több helyet szerezzenek meg a szülői képviselő-testületben.
A szülők képviselő-testülete és az ingyenes menzakóstolás
Egyszer én is szülői képviselő-testületi tag lettem az óvodában. Attól tartok, azért, mert nem értettem, mire kértek fel, és véletlenül igent mondtam. Mindenesetre arra pont alkalmas volt a nyelvtudásom, hogy borítékokba csomagoljam a választócédulákat, hogy szavazatokat számláljak és popcornt áruljak az év végi iskolai búcsúban.
Azonban a szülői képviselet nem csak ebből áll. Jade Ghieu már évek óta aktív képviselő iskolánkban, ezért megkértem, meséljen arról, mi is a testület feladata.
„A szülői képviselő-testület feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a szülők, az igazgató és a polgármesteri hivatal között. Franciaországban sok mindent, például a menzát, valamint az iskola előtti és utáni napközit is a helyi önkormányzat (mairie) irányítja. Az óvodákban például a dadusokat is az önkormányzat alkalmazza” – mondta el Jade.
A szülői képviselet tagjai például bármikor kérelmezhetik az önkormányzattól, hogy kóstolót rendezzen számukra az iskola menzáján. Ezt nagyon vártam, amikor tag voltam, de pont aznap lettem influenzás. Most is egy vírus állja útját a kóstolásoknak, Jade panaszkodott is:
„A szülői testület minden évben elmegy a menzára, hogy megkóstolja az ételt. Aztán elmondják a tanácsnak, hogy kell-e módosítást tenni. Tavaly azonban lecserélték a menza szállítóját, és lekerült egy fogás a menüről (korábban egy előétel, egy főétel és két desszert – sajt és édesség – volt, de mostanra levették az előételt). Azt mondják, hogy nem változtattak a mennyiségen, de mivel Covid volt, egyelőre még nem tudtuk kipróbálni.”
Az iskolatanácsot sok szülő szerint tanácsos elkerülni
Ingyenes menzakóstolgatás ide vagy oda, a legtöbb szülő mindent megtesz, nehogy bárki is felkérje a képviselői feladatra, pedig évente csak háromszor kell részt venni az iskolatanács gyűlésén. Az iskolatanács hozza meg az intézménnyel kapcsolatos fontos döntéseket, például itt döntenek az iskola belső szabályzatáról és itt fogadják el az új projekteket is. Az iskolatanácsban részt vesz az igazgató, az összes tanár, illetve az önkormányzat és a szülői szövetség képviselői. A mi iskolánkban tizenhárom osztály van, így a szülői szövetség tizenhárom tagú. Ebből idén az FCPE hat helyet nyert, míg egy független szervezet hetet.
Minden gyermek szülei egy-egy szavazatot adhatnak le a szervezetekre.
Most már azoknak a csoportjába tartozom, akik távolról, de mély tisztelettel adóznak a képviselősködést bevállalóknak.
Osztályok diákképviselete és az osztályok tanácsa
Ezért is okozott meglepetést, hogy – nyilván empirikus élmények hiányában – az alsós lányomnak hirtelen nagyon fontos lett az osztályképviselői státusz megszerzése.
Miután elköltözött az a barátnője, aki mögött évekig csak osztályképviselő-helyettes lehetett, joggal reménykedett abban, hogy idén talán megválaszthatják. Ez a tisztség alsó tagozatban még nem jár komoly feladattal, inkább a felsőben és a gimnáziumban válik fontossá, hiszen ezek a diákok részt vehetnek az osztálytanács gyűlésein a tanárokkal, az igazgatóval és a szülői munkaközösség tagjaival, és beleszólásuk lehet a diákok bizonyítványába is.
Múlt héten a gyerekeknek posztert kellett készíteniük, amelyen jól látható módon szerepelnie kellett a kampányprogramjuknak. A lányom megígérte, hogy ha rá szavaznak, elintézi, hogy könnyebb legyen a táskájuk (ne kelljen mindent magukkal hordozni, csak azokat a füzeteket, amelyekben lecke van), hogy több ének- és rajzóra legyen (jelenleg egy sincs), többet tornázhassanak és több gyep legyen az udvaron (jelenleg egy pár fa árválkodik a betonudvar mellett), és azt is el akarta intézni, hogy a szünetben a tanárok felügyeljék az udvar azon részét, ahol a legtöbben rosszalkodni szeretnek (itt kobozzák el a gyerekek egymástól az üveggolyókat).
Az osztályban be kellett mutatni a programjukat a plakátjuk segítségével. A lányom azt mondta, izgult, remegett a hangja.
Aztán mindenki szavazhatott. Most minden diáknak csak egy szavazata volt, de ha bármilyen iskolai versenyre kell továbbjuttatni valakit az osztályból, mindenki két szavazattal rendelkezik. Nem a tanárok választják be a diákokat a szavaló- vagy szépkiejtési versenyek iskolai döntőjébe, hanem saját osztálytársaik. Azért van két szavazatuk, mert a tanárok nyilvánvalónak gondolják, hogy egyet úgyis saját magukra adnak le a gyerekek.
Az osztályképviselő-választást Jade lánya nyerte. A lányom csak a helyettes helyettese lett. A nyertes öt, ő három szavazatot kapott. Egész délután sírt. Először azzal próbáltam vigasztalni, hogy elmondtam neki, hogy a helyettes gyerek nemsokára elköltözik, ezért hamarosan ő lehet a helyettes. Jade azzal vigasztalt, hogy az ő lánya tavaly alig kapott szavazatot, és ő is nagyon szomorkodott. Idén azonban valóra vált az álma.
Mi a módja, hogy az iskolában szavazatokat nyerjenek a diákok?
Az igazi vigaszt egy hatalmas csalódás hozta meg.
Egy anyukával beszélgetve kiderül, hogy tavaly a lánya volt osztályának a képviselője. Gratulálok neki. Azt mondja, nem volt olyan nagy teljesítmény, csak tudni kell, hogyan kell csinálni. A lánya például üveggolyót adott a potenciális szavazóknak ajándékba, és sült krumplit ígért nekik a menzára. Mások pedig idén is cukorkát osztogattak.
Elmondja azt is, hogy a kislány aztán nagyon megbánta, hogy ő nyert, mert halálra unta magát a gyűléseken, és soha többé nem akar újra képviselő lenni. Idén még posztert sem készített, nehogy véletlenül bejusson.
Nevetni kezdek, és a naivitásomat okolom a gyerekem sikertelenségéért.
„Hiába! – mondja – A választóknak csak ígérni kell valami szépet, valami jót, valamiféle cukorkát vagy üveggolyót. A szavazókat le kell kenyerezni! Szerintem már idén kezdj el üveggolyókat vásárolni!”
Az utolsó fordulat
Kissé csalódottan itt akartam befejezni a történetet, közben arra kértem az ismerőseimet, hogy küldjenek fotókat a választásokon induló gyerekek plakátjairól. Így kaptam meg Stella plakátját, amelyre a kislány cukorkákat ragasztott, és cukorkaosztást ígért minden péntekre a menzán.
Az anyuka hozzátette, hogy a plakát a fényképezés óta már nem így néz ki, mert a tanítónő letépte a cukrokat a poszterről, és azt mondta, finomságot nem szabad ígérni szavazatért cserébe, mert az csalás.
Úgy tűnik, hogy a gyerekek tényleg a saját bőrükön, szinte játszva tanulják meg a demokratikus szabályokat. Legalább nem felnőttkorukban tapasztalják meg mindazt, ami megtörténhet még egy demokratikus választás során is. Így később, kevésbé naivan valószínűleg nem lesznek annyira könnyen lekenyerezhetők és talán kevésbé lesznek majd megvezethetők.
