Kétszer is elmozdította vezetői pozíciójából a politikai akarat a nemzetközileg elismert budapesti Trafó Kortárs Művészetek Háza alapítóját. Az elmúlt években számos díjjal elismerték a közgazdászi és kulturális menedzseri végzettségű szakember munkáját. Szabó György a Szelfiben beszélt a magyarországi kultúrafinanszírozás problémáiról, az innováció hiányáról, és elárulta, hogyan ellenőrizte és próbálta őt beszervezni a rendszerváltás előtti hatalom.
Szabó György alapító és az intézmény vezetője, Barda Beáta a héten elbúcsúzott a Trafótól. A héten Szabó György a vendége a Szabad Európa podcastjának, a Szelfinek. A műsorban elmeséli, hogyan tudott a rendszerváltás előtti időkben sikerre vinni és elfogadtatni egy teljesen új koncepciót az akkori, a kultúrát cenzúrával irányító politikai vezetés alatt. Kitér arra is, hogyan próbálta a hatalom 1989 után eltántorítani az újító ötletektől, az éppen kifogásolt tartalom bemutatásától vagy az első Pride fesztivál szervezésétől.
A beszélgetést itt tudja megnézni:
Ha inkább meghallgatná, azt itt teheti meg:
A Hevesi Sándor-, Győrffy Miklós-, Budapestért díjjal és kettős lovagkereszttel elismert szakember beszélt a Trafó létrehozásának körülményeiről, arról, hogyan segítették francia és holland művészek és szervezetek az intézmény indítását, hogyan szereztek több száz millió forintnyi forrást a romos épület rendbetételére és egy teljesen újfajta előadóhely létrehozására. Kitér kétrészes írására, amelyben nemrég magyarországi amatőr-alternatív-független előadó-művészetét foglalta össze.
Elmesélte, miért hivatkoznak a budapesti Trafóra holland házként a hollandiai kulturális életben, és hogy mivel folytatja a munkát a Trafó után. Mint mondta, leginkább a kultúrpolitika és az innováció kapcsolata, kérdései izgatják, ezzel is szeretne foglalkozni. Kitért rá, hogyan büntet ma a hatalom finanszírozásmegvonással, ami szerinte a cenzúra új formája.
Szabó György felidézte, hogyan mentek hozzá rendszeresen – még a rendszerváltás előtt – egyeztetni a Belügyminisztériumból, ha a politikai vezetésnek nem tetszett valami, és hogyan hívták találkozóra egy minisztériumhoz közeli kávézóba, vagy próbálták beszervezi egy hotelszobában. Szerinte a Trafóban vezetőként töltött évtizedek alatt nem volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem tapasztaltak politikai nyomást.
