Belgiumban a leuveni egyetem készített egy kutatást, amelyből az derült ki, hogy az emberek más etnikai csoportokhoz képest kisebb valószínűséggel adnak pénzt brüsszeli roma koldusoknak. Ez a csoport teszi ki a brüsszeli kéregetők legnagyobb részét; túlnyomó többségükben Romániából érkeznek. A belga fővárosban sokkal erősebbek az ellenérzések velük szembeni, mint például a fekete vagy az arab koldusokkal szemben. Közben két év alatt húsz százalékkal nőtt a hajléktalanok száma Brüsszelben.
Az egyetem tanulmányában 360 koldust kérdeztek meg az életminőségéről, az egészségi állapotáról, a biztonságérzetéről és a napi tevékenységéről. Nemcsak őket faggatták a kutatók, hanem 310 járókelőt is megkérdeztek arról, kinek szokott a kéregetők közül pénzt adni. Segítségül fotókat mutattak, amelyek különböző nemű, etnikai hovatartozású, fogyatékossággal élő személyeket ábrázoltak, illetve olyan koldusokról is voltak képek, akik csecsemővel vagy kisgyermekkel láthatók.
„A romák nem érdemelnek támogatást”
A kutatás egyik vezetője, Stef Adriaenssens szociológus rámutatott, hogy az emberek kisebb valószínűséggel adtak pénzt romáknak, mint más csoportoknak. „Egyrészt ez a faji előítéleteknek köszönhető, másrészt az emberek úgy érzik, hogy a roma koldusok nem érdemelnek támogatást” – magyarázta a helyi sajtónak. Adriaenssens figyelmeztetett arra, hogy a hajléktalanság egyáltalán nem egyenlő a koldulással; a felmérés szerint ugyanis a fedél nélküliek közül csak minden hetedik kéreget.
Azt viszont egyértelműen megállapították, hogy az emberek kevésbé hajlandók a romáknak adni, mint a nyugati külsejű koldusoknak. Ez a diszkrimináció ugyanis egyáltalán nem létezik a fekete bőrűekkel szemben, sőt „az alanyok egyenlő vagy még nagyobb hajlandóságot mutatnak a szolidaritásra egy fekete koldussal szemben”.
Ehhez kapcsolódóan: Önkéntes jogászokat toboroz az Utcajogász
Félezer koldus városa
Brüsszelt járva könnyen támad az embernek az a benyomása, hogy nagyon sok a kéregető a városban. A koldusok a főbb közlekedési csomópontokon, a belváros számos pontján, a metróaluljárókban is megfigyelhetők, de például az uniós negyed központjának is megvan a saját koldusa, egy meghatározhatatlan korú, rongyokba bugyolált nő, aki gyakran egy kisgyermekkel együtt szólítja meg az embereket az egyik bankfiók előtt ülve. Érdekes módon a nyári időszakban, amikor az uniós negyed is jószerével kiürül, az asszony is eltűnik szokott helyéről.
Adriaenssens becslései szerint a brüsszeli koldusok száma négy- és ötszáz közé tehető, annak ellenére hogy sokan ennél többnek gondolják. A koldusok azonban olyan helyekre járnak, ahol egyébként is sokan megfordulnak, ezért gyakran becsülik túl a számukat – szól a magyarázat. Ezeknek a koldusoknak körülbelül a háromnegyedük romániai roma. A szám növekedést mutat, 15 évvel ezelőtt az összes koldusnak csak körülbelül a felét tették ki. Változás ugyanakkor, hogy míg másfél évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag minden kolduló romának volt fedél a feje fölött, vagyis éjszakára meg tudták magukat húzni valahol – még ha rossz minőségű és túlzsúfolt szállásokon is –, ma már nagyon gyakran az utcán élnek, akár gyerekkel együtt.
Menekültekből hajléktalanok
Egy másik felmérésből az is kiderült, hogy 2020 és 2022 között húsz százalékkal nőtt a brüsszeli hajléktalanok száma, a legutóbbi összesítés 6317 emberről számolt be. De ha ezekhez hozzávesszük a harmadik félnél ideiglenesen szállást találókat és a kilakoltatással fenyegetetteket, már 7134-en vannak. A Bruss’help nevű segélyszervezet szerint a valós szám ennél nyilván még magasabb, a folyamatok pedig arra utalnak, hogy az elmúlt 14 évben folyamatosan nőtt a hajléktalanok száma a jelentős állami pénzügyi beavatkozás ellenére.
Most először részletesebben is elemezték az érintett csoport összetételét. A kérdőívet kitöltő 2097 személy közül a többség (78 százalék) gyermektelen egyedülálló, szemben a gyermekes egyedülállók 13 százalékával. A válaszadók 42,7 százaléka belga, 11 százaléka valamely uniós ország állampolgára, 42,3 százaléka pedig EU-n kívüli állampolgár. Utóbbi adat rámutat arra, hogy milyen pluszterheket jelent a szociális ellátórendszer számára a menekültválság. Sok menedékkérőnek ugyanis már nem jut hely a szállásokon, így kénytelenek akár családostul az utcán meghúzni magukat, miközben gyakran kikerülnek a hivatalos szervek látóköréből is.
A válaszadók több mint fele legalább egy éve hajléktalan már. Erőteljesen megjelent az úgynevezett rejtett hajléktalanság is, amikor az otthon nélkül maradó személy családjánál, barátainál talál menedéket.
