A Boszporusz-szoros átúszásával emlékeztek meg a függetlenség napjáról az ukrán veteránok
5
Az ukrán veterán Olekszandr Dasko (balra) és Pavlo Tovcik készülnek a Boszporusz átúszására, augusztus 24-én. Mindhárom ukrán induló teljesítette a távot, pedig a két amputált veterán már a rajt előtt nehézségekkel szembesült – a szervezők eleinte nem engedték őket versenyezni, ragaszkodva ahhoz, hogy külön kategóriában kell indulniuk, a fogyatékkal élők között, de kitartottak, és a többiekkel együtt úszták végig a versenyt
6
Pavlo Tovcik a célbaérés pillanatában. Az ukrán veteránok a verseny után úgy nyilatkoztak, számukra ez nem csak az állóképességről szólt, hanem arról is, hogy visszanyerjék az irányítást a háború által megtépázott testük felett, és megosszák gyógyulásukat a világgal
7
Pavlo Tovcik még augusztus 12-én, Kijevben egy felkészítő edzésen. A 47 éves férfi, aki gyerekként aktív úszó volt, soha nem gondolta volna, hogy az úszás egyszer életmentő lesz számára. Még mindig lábadozott a sérüléséből, amikor az orvosok elől is eltitkolva úszni kezdett. „A víz egyfajta megmentőm lett” – mondja. „Akkoriban minden zavarosnak tűnt. De a vízben a gondolataim, az erőm, a testem – minden újra összeállt. Újra önmagam lettem. Csak... másmilyen.”
8
Olekszandr Dasko edzés közben. A 28 éves férfi az orosz invázió kezdetén csatlakozott a hadsereghez. 2023 júniusában egy akna robbant fel a közelében, és a repeszek szétroncsolták a térdét. A rehabilitáció során az úszás, ahogy mondja, az a tevékenység lett, amely megnyugvást hoz számára. A Boszporusz átúszása pedig igazi motivációvá vált neki: „Ha nem csinálok semmit, visszacsúszok a sérülés utáni állapotba – depresszió, apátia, az érzés, hogy az amputáció győz. De amikor valami ilyesmi megjelenik az utamban, az felráz – hogy éljek, haladjak előre, másokat motiváljak.”